Orvosi rendelőkben az utóbbi pár hétben többet jártam, mint iskolába. Najó, ez enyhe túlzás, de majdnem igaz. Az ember lánya azt hinné, hogy ha elmegy az orvoshoz, hogy hullik a kis hajacskája, az csak ránéz, és felírja a Csodálatos Hajhullás Elleni Szert. Ez nem így van. Összefoglalva a történetem a következő.
Nyáron rohamosan elkezdett hullani a hajam. Ha napközben végigsimítottam a kezemet a fejemen, tuti, hogy pár szálat kiszedtem. A párnám, és az ágyam ugyanúgy tele volt hajjal. Ha hajat mostam, akkor konkrétan egy hatalmas csomó gyűlt össze mire kiszálltam a kádból. Húztam-halogattam, de el kellett mennem a háziorvoshoz. Meg is tettem ezt július idusán. A helyettes doktornő elküldött vérvételre, és kérte, hogy majd jöjjek vissza ha megvan az eredmény. Két hét után visszatértem, ahol egy újabb -kedves- helyettes doktornő várt. Megnézte a leletem, és megállapította, hogy egészséges vagyok. Tehát a következő állomás a bőrgyógyászat, ahol kicsit jobban ki fognak vizsgálni, mint egy vérvétel. Itt már kicsit ki voltam, és kezdett szerte foszlani a Csodálatos Hajhullás Elleni Szer ötletem. De még volt remény! Mert ugye az hal meg utoljára, a hajam meg még koránt sem járta a végét. Nagy vígan mentem el október 3-án a Péceli úti bőr- és nemi beteg gondozóba, ahelyett, hogy hétfő reggel az iskolapadot koptatnám. Gondoltam kapok valami Fantasztikus Hajhullás Elleni Szert, Amit Háziorvos Nem Ír Fel, és még lógok is. Ehelyett adott egy halom beutalót. Fogászat, Fül-orr-gégészet, és persze vérvétel, mert miért ne szurkáljanak két havonta?! Másnap reggel elmentem vérvételre, ahelyett, hogy az iskolai 8 óra gyötrelmeit élvezném. A laborvizsgálat egy kisebb novellát ér. A lényeg, hogy nem ez életem legszebb élménye. Szerdán mint jókislány, elmentem suliba, de csütörtökön tovább haj(haha)kurásztam a hajhullásom okát. Reggel rögtön a fül-orr-gégészeten kezdtünk, ahol a drága orvos megállapította, hogy a makulátlan előéletű mandulám egy szép nagy kórokozóktól hemzsegő góc. Műtét javasolt, c'est la vie. A kislány sírt, és csak sírt, míg nem a fogászatra értek, ahol viszont jó híreket kapott.
A hétvége nyugisra sikeredett egészségügyileg, ám ma folytattuk a színházi drámát, és visszatértünk az első fordulópont helyszínére: a bőrgyógyászatra. Természetesen nem csalódtam, mert megint egy halom papírral távoztam, bár tény, hogy most csak egy beutalót, és egy receptet vágtak hozzám. De még mielőtt előrerohannánk, elmentünk a háziorvosomhoz, ahol végre az igazi háziorvosom várt. Megnézegette ő is a mandulámat, és nem értette, hogy mire fel kaptam műtétre javaslatot. Mondhatni kétségei voltak a doktorúr diagnosztizálásával szemben. Így hát kaptam egy nevet és egy telefonszámot, hogy oda menjek fül-orr-gégészetre. Ez máris kecsegtet egy újabb vérvétellel. Már úgy is hiányzott. Ja, és ami a helyzet iróniájához fontos: a doktornő megállapította, hogy a vasam tökéletesen rendben van. Ezután következett a már említett bőrgyógyászat. Mint mondtam, nem csalódtam, és az újabbik vérvételem alapján alacsony a vasam... Úgy tűnik, nekem már csak ilyen ingadozó. Erre kaptam egy ízletes (a doktor mondta) rágótablettát, hogy vasas legyek. És az abszolút, váratlan, és megrendítő fordulat a pajzsmirigyem. Kissé alul működik, mert valami nemtudom milyen szintem magas. De ez lehet ingadozó is, szóval nem biztos, hogy van jelentősége, de azért menjünk el a Pajzsmirigy Ambulanciára, hogy legyen több színhelye a drámámnak. Két hónap múlva várnak vissza. A kocsiban felhívtok a legújabb helyszínt, ahol -kapaszkodj!- februárra kaptam időpontot. Röpke 3 és fél hónap. Mi az nekem. A lényeg, hogy ott nem szúrnak, csak ultrahangoznak.
Az, hogy ilyen messzi-messzi időpontokba kapok időpontot, azt mutatja, hogy a drámám hosszú életű lesz. Ave!
