Láng

Ma arról álmodtam, hogy egy új panelbe költöztünk, és ott minden vasárnap be voltak osztva ima csoportok. Amikor mi odamentünk pont Anyu és én voltam a soros, hogy elmenjünk erre az alkalomra. És furcsamód Anyu rögtön felállt, és hívott hogy indulás. A következőkre, és magára a csoportra nem emlékszem, de a lényeg megvan.

Holnap azthiszem elmegyek templomba.

Black Swan

Ez egy olyan film volt, aminek a végén azt mondtam: Húú. És még fél órán keresztül a hatása alatt voltam, és még több ideig alatta lettem volna, ha nem jönnek haza és én nem mentem volna el moziba.
A balerinák nagyon közel állnak a szívemhez. Több mint 4 évig balettoztam, és tehetségtelenségem miatt abba is hagytam. De mindig is arról álmodtam, hogy spicc cipőig eljussak. Mondjuk ha még maradok egy évet, akkor ehhez is eljutok, de akkor is mára már csak a falamat díszítené az a cipő, és a lábujjaim nagyon haragudtak volna rám. De még mindig el vagyok varázsolva attól, hogy kecsesen tüll szoknyában táncolnak. Ezért is akartam megnézni ezt a filmet. Bogi azt mondta, hogy nem túl jó. Gyakorlatilag a főszereplő benne skizofrén. Eléggé pszicho volt a film, de én szeretem ezeket. Annyira jól látszik benne, hogy a tökéletességre törekvő táncos hogy roppan össze a főszerep súlya alatt. Nina karaktere nagyon messze állt tőlem, egy kicsit sem tudtam magam beleérezni, de ettől függetlenül nagyon jó volt. Egy olyan igazi fehér hattyú. Mila Kunis meg egy új kedvencem, aki Lily-t játszotta, a fekete hattyút. Bár szerintem annyira nem volt nagy szerepe, viszont mint karakter nagyon fontos volt. Ő lett volna Nina váltója. Nem akarom lelőni a lényeget, mert szerintem nagyon érdekes, bár néha én is takartam a szememet. Annyira egyértelműen mutatja Nina problémáit, és a vége sem kiszámítható, ahhoz képest, hogy így utólag visszagondolva tudhattam volna, hogy mi lesz.
Mostantól vadászni fogok a balerinás filmekre!

A fekete hattyú.

Ha lányom lesz, biztos hogy balettozni fog. 

Én is ilyen kis törpe balerina voltam.:)

A soha meg nem kapott cipőm.

Bárcsak én is ilyen lehetnék!

Wien

Ha már Bogi, akkor én is leírom, hogy milyennek képzelem el a Bécsi kirándulást. :)
Ezelőtt még sosem voltam Bécsben, az Aventi vásáron meg főleg nem. Tavaly is akartam menni, de akkor sajnos betelt a hely. Idén viszont mi V.I.P. listások voltunk, hála Ashinak.:) Így most Bogi, Fanni, Zsozsi és én december 25-én egy nap erejéig nekivágunk Bécsnek.
Nemrég olvastam egy cikket Bécsről, ahol azt mondták, hogy nincs este közvilágítás. De Adventi vásár szerintem nincs fények nélkül, szóval nem izgulok a hangulat miatt.
És akkor egy rövidke lista:

I must do in Wien

inni egy forrócsokit/forraltbort/kávét vagy bármi, ami meleg, és hangulat

találni aranyos ajándékboltokat, ahol fontos a hangulat is :D 

venni valami kis apróságot Karácsonyra, ami majd ott virít a fán/fa alatt/szobámban, és kézzelfoghatóvá teszi Bécset :)

sok sok sok fotó a lányokkal 

sétálni sokat Bécs parkjaiban és az Adventi vásárban

és legfőképpen jól akarom magam érezni, és azthiszem Bécsben csak azt lehet :)

Azt mondták, hogy NAGYON melegen öltözzünk. Már most tudom, hogy a jeticsizmámban megyek. És nagyon szeretném, ha lenne HÓ! *-*

[Bogi blogja]

Photos*

Ezt teszi velem, ha elkérem Mama fényképezőjét, elmarad az utolsó órám, és teát iszom...:'D 

Sok butaság

Illene írnom már valamit. Összefoglaló az ősziszünetemről? Drasztikus változások az életemben? Semmi különös. Mint minden szünet, rövid volt. (és az a durva, hogy a nyári szünet is már...). Amúgy nagyon pozitív ember vagyok -szerintem. Szeretem kitárgyalni a dolgokat, és megnézni minden oldalról, és a végén próbálok jó következtetést levonni. Sokszor beszélek hülyeségekről, semmiségekről. Régen mindig mondták a szüleim, hogy mennyit beszélek, és hogy az lenne csoda, ha elhallgatnék. Ez manapság már egyáltalán nem igaz rám. Csak szorosabb baráti körökben, és akkor sem mindig. A különbség a családom, és az ismerősök közt az, hogy a családtagok előtt önmagam merek lenni. Ha úgy tartja kedvem a földön fetrengek, és vadászom a macskára. Az is én vagyok, csak kicsit óvodásabb. Nekem nem kell még komolynak lennem. Játszhatok. Persze tudnom kell, hogy hol a határ, és ezt másoktól is elvárom. Hogy ne idegesítsenek halálra, és vegyék észre, hogy elegem van. Nem mindig van ez így, és sokszor megbántódom, de ezen dolgozom, és már sokkal kevésbé vagyok sértődékeny is. Értem a viccet -többségében. Csak azt nem, amikor valakit a semmiért cikiznek, és itt most nem magamra gondolok, mert engem nem szoktak -vagy nem veszem észre mert annyira aberrált vagyok, hogy még ez sem tűnik fel. De az nagyon zavar, ha másokkal szemétkednek. Bár nem állok ki sokszor mellettük. Vagy mert nem merek, vagy mert én is cikizem. Gáz, de megteszem. Egyre ritkábban, de néha azért becsúszik egy-egy gonoszkodásom.

Hűű, nemtudom hogy jött ez a hirtelen lelkifröccs. Talán mert nem találkoztam Ritával ma, és mert nem öntöttem ki a lelkem neki. Nagyon nagyon hiányzik még mindig a régi közegem, de szeretem az újat is. Ha tehetném összeolvasztanám a kettőt, és én lennék a legboldogabb. De tudom hogy nem lehet, ezért úgy kell szerveznem az életem, hogy mindenre legyen időm. Ehhez persze nem elég a napi 24 óra. Mindimum 30 kéne, hogy én tökéletesen meg legyek elégedve. Talán sokat alszom...:D Amúgy az a fura, hogy lelkiismeret furdalásom van az alvás miatt. Ha mondjuk 10-kor kelek fel szünetben/hétvégén akkor totálisan rosszul vagyok magamtól, hogy már simán tenni kéne a dolgom 7-kor, hogy ne vesztegessek el semmit sem a napból. Ez már baj? Tejóég.:D

Szerintem mindenki vágyik a változásokra. Nézegetek képeket szobákról, és arra gondolok, hogy "ez nekem miért nem jutott eszembe?" "neki miért ilyen jól néz ki?". Pedig nemrég jutottam el oda, hogy meg vagyok elégedve a sajátommal. Még van 1-2 dolog, amin változtatnom kell, de nincs túl sok erőm nagyobb változtatásokat csinálni. Lenne kedvem ahhoz, hogy havonta átrendezzem a szobát, de valljuk be, hogy ezt elég nehéz lenne megvalósítani. Szeretnék más színeket, és tervezem, hogy átfestem, de az munka. Én meg általában nagyon jól eltervezem, hogy mit fogok csinálni, és mikor, de amikor el kell kezdeni előtör bennem a leglustább énem. Vagy elkezdem, de nyafogok, hogy ez nem nekem való, és amúgy is koszos, fáradt vagyok. Hát ugye kéne mit változtatnom, és úgy tervezem, hogy tavaszra meg is teszem ezt, egy kis festéssel.:D
Eléggé kezdek önálló is lenni. Tudok főzni/sütni...Ami nem azt jelenti, hogy csinálom is, de ha elém raknak egy receptet, akkor talán még meg is tudom csinálni kisebb-nagyobb segítséggel. De ez jó kezdet.
Ha úgy vesszük dolgozni is járok, ami nekem inkább szórakozás, és még pénzt is keresek vele. De már elterveztem, hogy nyáron vállalok diákmunkát is.

És ha már a hátrányaimat sorolom, akkor még hozzá kell tennem, hogy kezdek (már tavaly óta) feeling-függő lenni. Van egy életérzés pl.: ha forrócsokit iszom hóesésben, és az már életcélom, hogy ezt megvalósítsam. Vagy nyáron egy stégen napozni, és ugrálni a vízbe, és nevetni. Ilyenkor már nem is pillanatra figyelek, hanem hogy "huhhú milyen feeling ez mááár!".

De mostmár tényleg teljesen hülyének érzem magam, hogy ilyeneket írok.

És a naplómban sem írtam egy hete.

És már 14 perce el kellett volna mennem készülődni holnapra.

Talán csak azért írok ilyenekről, mert nem akarok arról írni. Nem tudom meghazudtolni önmagam.


Na szép.

They call me hell.

They call me Stacie.

They call me her.

They call me Jane.

That's not my name.

Csak hogy legyen valami boldogságos is.:)