Dodó

Utálom magam,amiért el tudom fogadni,hogy már nincs köztünk.

Utálom magam,amiért nem törődtem vele eleget.

Utálom magam,amiért nem zokogok az ágyamban,hogy újra legyen itt.

Ki fog nekem pacsit adni,ki fog nekem hemperegni,ha kérem?

Az élet megy tovább,de ő lelépett. A lelkiismeretem szerint gyászolnom kéne,a szívem szerint bele kéne nyugodnom,hogy már nem szenved,az agyam szerint meg csak egy kutya volt.

Az élet annyira igazságtalan.

Nyugodj mostmár békében!♥

Boldogság

Ide is régen írtam, meg a naplómba is ritkán írok, ami baj, de ezt annak tudom be, hogy az életem kezd helyrerázódni, és így nincs miről sírnom/írnom. Najó, ez így nem teljesen pontos, mert nemrég volt egy indokolatlan kirohanásom, de héé én én vagyok, és ezt már megszoktam magamtól. A családom elviseli többnyire, barátoknak ismerősöknek meg nem mutatom ezt az arcomat.
Amúgy most ez a post úgy indult, hogy leírom pontokba szedve, hogy mi a jó most az életemben. Szóval nem megyek át negatívba.

♥Nagy valószínűséggel az örömöm fő oka, hogy túlléptem Balun, és mikor túlléptem újra elkezdtünk beszélgetni. Igaz, ez még csak tegnap előtt és tegnap volt, és ma kicsit rosszul esett, hogy ő nem írt rám, de stay positive! A lényeg, hogy boldog vagyok.

♥A hajhullásomtól elköszöntem, és ezzel együtt kezdek megelégedni a külsőmmel, és egyre többször van, hogy belenézek a tükörbe, és azt mondom: nem is rossz.;D Nehezemre esik bevallani -mert én ugye egy intelligens, és nem sznob ember vagyok-, de rohadt boldoggá tesznek a ruhák, és a vásárlás. És most lehet felszínes vagyok, de nem.:D 

Azért még egészségügyi bakik bejönnek. Például az egy hete majdnem ájulásom. De ezek olyan apróságok a majdnem mandulaműtét mellett, hogy nem is érdekel túlzottan. (Sőt, még jó is volt, hogy két napra kihagyhattam a sulit. Fúj de nem vagyok felnőtt.)

♥A tanulás rovására, de minden hétvégére van programom, általában barátokkal. Tudom, meg kéne találnom az egyensúlyt, mert látszik a jegyeimen, és el kéne kezdenem komolyodni. De sokszor úgy érzem, hogy körülöttem mindenki leszarja, és boldog, én meg komolyan veszem, és szenvedek... És megyek a nyáj után. 

♥Április 3-22-ig elhúzok Egyiptomba, ami egy akkora pozitív faktor, hogy le sem tudom írni. Persze félek, meg minden, mert terror-támadás, betegség stb, de mióta felfogtam, hogy egy olyan csoporttal megyek, akik tudják, hogy hogy kell Egyiptomban biztonságosan élni 3 hétig, azóta csak az foglalkoztat, hogy hol találok térdet és vállat takaró nyári ruhát. 

♥Április 28-án lesz az SP nagykoncert, amire még nincs jegyem, de 100%, hogy ott leszek Mesivel. A szememben, hogy SP szar, meg ilyenek, már rég megdőltek a New Wave albumával. Érdemes...

♥Az arcom már szép és puha, és imádom a kis arcpakolásaimat kenegetni a fejemre. Láláláláláá. [És áldom a bőrgyógyászt]

♥Fél év vége, ami semmit sem jelent, csak azt, hogy minden tantárgyból van esélyem felelni, de nem számít, mert már csak egy félév, és nyár!

És még tudnék sok mindent felsorolni, ami boldoggá tesz, csupa butaság.

De most mennem kell hajatmosni, amit viszont utálok.:D

Oly zavaros minden

Furcsa hétköznapok

Hinned kell, hogy higgyek

Hisz válaszokat csak így kapok.

Sokszor bíztam benne, hogy jobb lesz

Tudnunk kéne, most már hogy lesz

Tovább nem számolom a lépéseket már.

Új napokat várok

Változások nélkül

Mindig mire vágyom

Újra meg újra csak elkerül.

Veled jó, veled még olyan egyszerűen szép

Csak tudnám hol tartunk.

Hisz üres minden papírlap, írnék rólunk mindennap

Míg itt vagyunk, míg itt vagyunk.

Az élet néha elvesz, 

néha két marékkal dobál.

Néha üres a napok,

néha meg tele a pohár.

Feledném régen, de tisztán emlékszem

Hogy milyenek voltunk,  hogy merre indultunk, és mennyire féltem.

Sztorikat vázolok fel, az érzésekről mindent tudok

Hiába változunk meg, nem leszünk új emberek, tudod?

Valami biztosan lesz velünk, csak az első lépést tedd meg

És társam legyél majd, hogyha közelebb engedlek.

Feladom, ha nem tudom, hogy van-e aki vár.

Feladom, ha nincsen aki értem kiabál.

Feladom, ha nem találok új célokat, talán épp holnap.

Keresel, ahogy mindenki más

Valakit, aki mindenben társ.

Keresed, ki majd melletted áll,

Ha majd úgy akarod, és ő is akarja már.

Miért hisszük, hogy minden rendben?

Miért rejtjük el, hogyha valami bánt?

A tegnapnak élünk, és félünk a múlttól

Hitünk visszatart, de mennünk kell tovább, tovább.

Lépnék, csak engedj el

Hisz mennem kell, de kulcsom nálad marad.

Még nálad marad.

Valaki remél, valaki csak él

Nem talállak úgysem másban

Hidd el, bármerre is jártam

Hol vagy nyáron, hol vagy télen?

Hol vagy nappal, miről álmodhatsz?

Nem kérdeztem rá, bár nem is volt fontos

Talán túlléptél már mindenen.

Késő van hozzá, hogy itt legyél velem.

Együtt miénk volt a világegyetem.

Vársz valamit, vonz az ismeretlen

Lépni kell egy szebb holnapért

Lesz majd, aki téged kísér tovább.

Olyan szép, olyan szép,

Ahogy feltűnik a nap.

Olyan szép, olyan szép,

Amit mindenki meg kap.

Olyan szép, olyan szép,

Olyan hirtelen jöttél.

Merre mész, mond merre mész?

Talán együtt mehetnénk...

Muris

Nevetséges vagyok. Már magamon nevetek, hogy mit szenvedek itt össze. Kb 2 hónapig nem is érdekelt, hogy nincs, most meg hirtelen erővel újra feléledt bennem a hiányérzet. Jó, mondjuk eddig semmilyen kapcsolatot nem tartottunk, és a hiányérzet kezdetekor élőben láttam, beszéltem vele, és meg is ölelt. Szóval ez nyomós indok lehet, de azért mégsem. Mert sok ideig nem kellett. És magamon sem igazodok ki, és rajta sem. Ez van. Lesz valahogy, és innentől nem érdekel.

Sp. 

Csak ülj le mellém, s ne szólj hozzám

Csak hallgasd mit mondok, tudod ez most fontos, úgy igazán.

Csak szaladunk gyorsan, és nem fogjuk fel

Hogy minek van súlya, mit kezdhetünk újra, és mit vesztünk el.

Sírni tudnék, hisz minden oly csodás volt

Sírni tudnék, addig futnék, amíg nem találsz majd rám.

A paradicsom meghódítása

Álmaink büszke tengerén

Útra kelt száz hajónk

A sok vitorlát a szél felé

Fordította karunk.

Drága kincs volt a szép remény

Mely tűrni is megtanít

Hogy végre majd ki is köthetünk

Az álmaink szigetén