Hol vagy amikor én itt vagyok? Sehol. Alszol. Hát akkor legyen. Szép álmokat!

Állj le, jó?!

Késztetést érzek arra, hogy írjak. Vagy nem. Nem tudom. Nem tudok már semmit. Nem értem az embereket. Lehet nagyon rossz emberismerő vagyok. Az is lehet, hogy csak épp olyanba ütköztem bele, aki teljesen más. Azt hiszem értem. Aztán kiderül, hogy csak bemeséltem magamnak, és ezek után a kész, kimondott tényeket sem fogadom már el olyan könnyen.
Lehet megint mindent túl bonyolítok. Nem kéne, de öntudatlanul megteszem. Megszokásból. Csak próbálom a dolgokat minden oldalról megvizsgálni, és a végén mégis csak egy nagy kuszaságot látok.
Tehát csak beképzelem, hogy értem. Pedig nem. Vagy lehet, hogy igen, csak nem akarom elhinni. Ki tudja?! Én biztosan nem.

Az a baj velem, hogy olyan emberré akarok válni, aki nem lehetek. Ez van.

Lazíts!

Kicsit nehéz. Még mindig nem rázódtam bele a régi szokásaimba, és még mindig nem találom önmagam, de lassan feladom. Nem nézhetek folyton hátra, és nem kereshetem magamat, mert ott úgy sem találom meg. Okkal változtam azzá, aki most vagyok. El kell fogadnom, vagy megőrülnöm. Ez a két lehetőség van. Szeretném elfogadni, de még nem megy teljesen. Még mindig úgy érzem, mintha egy hártyán keresztül látnám a dolgokat. Érzem az időt, és semmi sem olyan valós. Minden mulandó. Meg akarok valakiben kapaszkodni, aki segít, de nem találok olyat. Mindenki változik. Senki sem nyújt most biztonságot. Magamban kell megtalálnom az egyensúlyt. Most még vágyom a múltra. De nem nézhetem mindig a holnapot. Nem kereshetem az apró részleteket, amiket észre kellett volna vennem. Nem gondolhatom át naponta többször a megtörtént beszélgetéseket, mert nem szabad. A jelenben és a jövőben kell élnem. Már értem.

A tegnap elmúlt

Tegnap nagyon rossz kedvem volt, mikor hazaértem. Nagyon sajnálom, hogy megbántottam. Tényleg nem akartam, de ez most így jött össze. Hibáztam, és tudom.
Ritával este sokat beszélgettem. Úgy érzem, hogy nagyon megváltoztam ahhoz képest, aki egy éve ilyenkor voltam. Soha nem csináltam még ilyet, és most nem tudom mért történt meg. Azt hiszem, újra meg kell ismernem magamat is, ahogy szeptemberben meg kellett ismernem az új embereket. Remélem nem változtam olyan rettenetesen rossz irányba, de most pillanatnyilag úgy érzem.

Tegnap úgy éreztem, hogy kezdek érzéketlenné válni. Tudom, hogy mi fog történni. Eddig nem éreztem azt, hogy a világ kiszámítható. Mostanában viszont egyre többször érzem azt. Annyira félek, hogy nem tudom mi történt velem. Szeretem azt, aki vagyok, de ha ez így megy tovább változnom kell. De merre? Nem emlékszem miben voltam más. Csak tudom, hogy jobb voltam, mint most.

Haragudj rám, ameddig akarsz. Nagyon sajnálom, hogy cserben hagytalak.

Kezdjük újra

Legszívesebben kitörölnék minden vele kapcsolatos bejegyzést. De nem azért, mert el akarom felejteni. Csak már másként látom. Máshogy vagyunk. És ez jó. 

Minden változik. Én is. 

Egy levél*

Címzett: Egy nagyon fontos barát
Feladó: Fruzsi

Szóval csak azt szeretném mondani, hogy sokat jelentesz nekem, bár úgy érzem, hogy a napokban elhanyagoltalak, és valamennyire meg is bántottalak. Tudod, mostanában mindenbe belekavarodik ő, de nem akarom, hogy ebbe is benne legyen, úgy hogy ennyi elég is róla.
Remélem tudod, hogy örülök hogy megismertelek, és mégjobban annak, hogy barátok lettünk. Megtaláltam az osztályban azt az embert, akivel meg tudom osztani a gondolataimat, és maradéktalanul meg tudok benne bízni. Persze másokkal is jóban vagyok, és van más is, akivel majdnem úgy vagyok, mint veled. De te kiemelkedsz mindegyikük közül. Tudom, hogy ha valami hülyeséget csinálnék, és bár tudnád, hogy hibáztam, kiállnál mellettem.
Amikor valamin vitatkozunk -bár nem durván-, mindig megfogadom, hogy ilyen nem lesz többé. De ezt persze nem tudom betartani, mert mi úgy egészítjük ki egymást, hogy néhol eltér a véleményünk. És ez a lényeg bennünk. Hogy mások vagyunk, még is egyek.
Nagyon szeretlek, és ne haragudj azért, amit az elmúlt hetekben tettem.
Bárki is jön, a barátok azok, akik mindig mellettem maradnak. És ezt én is tudom, csak hajlamos vagyok nem törődni vele.
Sokszor puszillak drága Bogikám! <3

Döntés

Mért vagyok határozatlan? Mért nem mondom csak meg egyszerűen neki, amit érzek? Csak. Mert félek, hogy mi következne. Bármi is történne utána, és tartok tőle. Mért nem jó így nekem? Mért akarok kizökkenni a jóból? Mert úgy érzem, hogy ez a helyzet ingadozó, néha jobb, néha rosszabb. Be akarom magam biztosítani.
De mégsem tudom mit akarok. Ilyenkor mért nem jön egy álom, egy jel? Mért hagyják, hogy én döntsek? Ma álmodtam valamit vele. Elmondtam neki egy dolgot rólam. Általában nem szoktam titkolni, csak nem hangoztatom. Előbb utóbb úgy is kiderül. De azthiszem neki félek elmondani. Nem azért, mert hogy ellökne emiatt. Tartom annyira érettnek, és emberinek, hogy megértse. Vagy talán mégsem bízom benne. Félek, hogy ha elmondom utána már mindig ez jutna eszébe rólam. Egyszer úgy is elmondom. Ha itt lesz az ideje.
Addig pedig várok. Egy segítő szóra, egy megérzésre. Még mindig csak várok...

Amikor beszélünk mindig úgy érzem, hogy valamennyire kerüljük a komolyabb témát. Úgy érzem, hogy körözünk körülötte, de egyikünk sem meri felhozni. Lassan ennek is változnia kell.

Soha nem akartam hogy ez legyen. Hogy én vágyjak rád. De megtörtént. És elegem van, hogy minden rólad szól.:)

Ballag már a vén diák...

A lényeg, hogy felejthetetlen nap volt. Mesivel kitettünk magunkért ajándék ügyileg is.
Mesi vonattal jött fel Balatonról, és még mielőtt a metróhoz mentem volna beugrottam a sulimba, hogy leadjam az igazolást. Miközben ültem a 46-oson, és zenét hallgattam, rájöttem, hogy én biztos fogok sírni a ballagásomon. Egy év alatt eléggé megszerettem ezt a közeget, hogy fájna elmenni. Mondjuk az általános iskolámat is szerettem, még sem sírtam a ballagáson, pedig 8 évet voltunk együtt.
Mint kiderült 27-én kell leadni a bizonyítványt. Ezt közölte velem: Csete, Rubint, és Inotai. A legjobbak.:'D De benn volt Mikecz, így odaadtam neki.
Ezután mentem tovább Örsre. Hamarabb odaértem, és Mesi fel is hívott, hogy késni fog a vonata. Addig bementem az Árkádba, és ajándékok után kutattam.
Végülis vettünk mindkettőjüknek egy-egy csokit, és írtunk hozzá sok baromságot.:D Szerintem minden tőlünk telhetőt megtettünk.
Elindultunk a Még-mindig-nem-tudom-megjegyezni-milyen-nevű iskolába. Ott épp csak futólag láttuk őket, és odaadtuk az ajándékokat. Nagyon hosszú volt, mert évzárót is tartottak utána. Végül nem vártuk meg őket amíg kijönnek, hanem mentünk rögtön haza, illetve a vonatállomásra. Közben persze szét röhögtük magunkat, hogy mekkora formák vagyunk, hogy nem sejtettek semmit sem.
Kezd minden visszamenni a régi kerékvágásba, azt hiszem. Vagy egy teljesen úgy verzió kezd kibontakozni.
Meglátjuk.

És visszatértünk. Álmodj velem.

Izgatottság

Elvileg csak 10-kor kellene felkelnem, de mivel a családom többi tagja még dolgozik, felvertek az álmomból. Hajat kéne mosnom, hogy tényleg úgy nézzek ki ahogy akartam, de még egész rendes állapotban van. Ha viszont most megmosom akkor megint hamar lesz koszos.:( De hát ez most kivételes alkalom. Most zártam el a kádban a vizet. Majdnem kifolyt. :|
Ma még be kell ugranom a sulimba, hogy bevigyem a bizonyítványomat. Igazából fogalmam sincs, hogy most kell-e, de én beviszem...:D Megpróbálok úgy időzíteni, hogy 14:15-re érjek Örsre, és akkor még várnom sem kell. Mesivel találkozom a metróbejáratnál, és elmegyünk ajándékot venni, feltéve ha találunk valamit. Aztán elindulunk a sulijukba. Már nagyon kiváncsi vagyok, hogy mit fognak szólni. Valószínűleg egész úton görcsben lesz a gyomrom, és Mesivel csak hülyén fogunk vigyorogni egymásra. Csak a meglepett arcaikat szeretném már látni...:D
De most még 5 percet maradok, és megyek is készülődni.:)

Boldogság faktor

Nagyon jó volt a tegnapi mozi, és utána is. Persze ezt vártam.:D Még mikor be sem mentünk a moziba szétröhögtük magunkat. Fél kg fornetti..."Én nem tudtam hogy ennyi lesz!"  A film is nagyon jó volt. Még egyszer meg akarom nézni mindenképp.

Először nagyon rosszul esett, hogy nem jött el, bár gondoltam hogy csak viccel, amikor azt mondta hogy találkozunk. Azért még írtam neki egy sms-t, hogy ha arrafelé jár, akkor fussunk össze. Végig arra gondoltam, hogy nem fog jönni úgysem, és még csak nem is válaszolt. Azért reménykedtem, mert ugye azt mindig szabad. De nem jött. Ekkor vált világossá, hogy már teljesen leszar engem. Nem érdeklem. Sehogyan sem. Aztán jött Bogi, és el is felejtettem az egészet, bár még mindig megbántva éreztem magam miatta. Eltelt a nap, hazajöttem. Aztán estefele jött egy sms-em. Azt hittem, hogy Mesitől, mert vele beszélgettem előtte. De nem. Látom hogy tőle jött. Nem járt Örs felé, azért nem jött, és nem volt pénz a mobilján, hogy írjon. Először nem írtam vissza. Nemtudom mért, csak nem éreztem úgy, hogy megérdemli. Talán ő is várja a válaszomat, és amikor nem kapja meg, egy kicsit csalódott. Bár nem hinném, hogy ennyire fontos vagyok. Végülis írtam neki egy sms-t, hogy semmi baj. Vajon amikor elolvasta kicsit megnyugodott? Egyáltalán érdekelte, hogy valamilyen szinten cserben hagyott? Biztosan, mert akkor nem írt volna nekem. Megnyugodtam, azt hiszem. Holnap látni fogom. Kiváncsi vagyok, hogy mit fog szólni, hogy elmegyünk a ballagására. Nem hívott meg, de mi meglepetésként elmegyünk. Vajon fog örülni? Meglátjuk holnap.

Kéne ma is csinálnom valamit, de azt hiszem most csak a takarítás maradt nekem.:(

Holnap az új ruhámban fogok menni.:)

Summer days

Még nem tudtam felfogni hogy szünet van. Kicsit tartok attól, hogy nagyon gyorsan el fog telni, de remélem pár nap alatt belerázódok a dolgokba.

Ma voltunk Alcsuton az arborétumban. Sétáltunk, meg készítettem egy-két képet. A szüleimet levágtam róla, és így még fel is tudom őket tenni.:'DDD
Holnap megyek Bogival moziba. Már nagyon várom. Nagyjából ez az első, hogy ketten megyünk valahova. Jó, igaz már aludt itt, de akkor is. Tudom hogy jó lesz.;)
Keddre egyenlőre nincs programom azthiszem.
Szerdán ballagásra megyünk Mesivel. Azt már nagyon várom.:DDD

Egyszerűen nincs miről írnom. Boldog vagyok, teljesítgetem a pontokat a listámról. Lépésről lépésre.

Nyár, végre itt vagy már!*

Gyerünk!

Szóval akkor kampányolunk.:D
http://www.likecombat.com/like/28875/58600/Captain-vagy-Pumukli?-%3AD%2F
Mindenki szavazzon Captain-ra! Köszönöm! <3


81-43 az állás. A mi javunkra. Pumukli a tegnaphoz képest jól feljött, viszont a Balu (Captain) alig 3 óra alatt szerzett 61 lájkot, és továbbra is csak gyűlnek a szavazatok.
Mindenesetre el lehet mondani, hogy erős küzdelem, és mindketten sok lájkot kaptak. Gratulálok.;)

Annak emlékére, hogy mi mennyire rosszul énekeltük. Ekkorát még nem égtem.;)

Vakáció!

A 2010/2011-es tanévet ezennel lezárom!
Tapsvihar.
Bizonyítvány osztás.
Kilépünk az iskola kapuján. Pápá Szerb Antal Gimi. Legalábbis két és fél hónapra.
Nagyon nem is köszöntem el az osztálytársaktól. Csak kimentem a teremből, és egyenesen hazajöttem. Már nem  kell bemenni. Nincs házi, nincs felelés. Innentől kezdve azt teszek amit akarok. Végre eljött ez a nap is.


És akkor a lista. Az előző postban összeírtam, hogy hova szeretnék eljutni, miket szeretnék csinálni. Most azok mellé olyan álmok is jönnek, amik inkább belső értékűek.
-Igaz barátságot kötni pár emberrel. (Bogi-szerintem mi már majdnem itt vagyunk, és ő a legjobb barátnőm, legalábbis részemről, Zsozsi-vele is jó úton haladunk, nagyon megszerettem, Balu-első fiú barátom, teljesen más mint a lányok)
-Még szorosabbra fűzni az eddigi barátságaimat. (Rita és Mesi-ők örök barátok, a lényeg hogy megtartsuk ezt a szintet)
-Még jobban megnyílni az emberek felé.
-Mosolyogni, mosolyogni, és mosolyogni...
-Elhinni hogy szép vagyok, és úgy vagyok jó, ahogy vagyok.

Ennyi amit magamban szeretnék változtatni.

Ahova el szeretnék jutni, csinálni szeretnék:
-Elmenni statiszta munkára.
-Minden nap valami olyat tenni, amitől jó kedvem lesz.
-Egy olyan nap, amikor végig fürdőruhában vagyok.(Balatonon)
-Sátorozni, ha még csak a nagymamámék udvarán is. Az buli.
-Egész éjjel fenn maradni Rittel, és beszélgetni.
-Reggel korán felkelni, és egy bögre kakaóval kiülni az erkélyre.
-Írni egy novellát. (Talán kapok ihletet)
-Sok sok fotót készíteni.
-Járkálni egész nap a belvárosban.
-Elmenni a Sugar! Shop-ba. Újra és újra. :D
-Napozni. Egyszer úgy igazából. Sosem megy. Egyszerűen nem tudok egy helyben feküdni sokáig.
-Állatkertbe menni.
-Duna-parton sétálni.
-Segíteni valakinek.
-Egyszer meglepődni valamin.

Igazából ha belegondolok rengeteg dolgot szeretnék. De mindben van valami, ami ugyanaz: csak jól akarom magam érezni. Élvezni a nyaramat, és boldognak lenni. Remélem sikerül. :)

Fergeteges nyarat mindenkinek! <3

Járkálós

Ezzel az egy szóval lehetne összefoglalni a napomat.
Este Mesinél nem kaptuk meg a wifi jelszót, ezért nem tudtunk garázdálkodni. :D De néztünk South Parkot, meg beszélgettünk.
Ma hamar lement a stúdiózás. Hazafele leszakadt az ég. Átöltöztem, aztán mentünk vonattal a Nyugatihoz. Láttam a híres megállót, és Pisti házát.:D Onnan busszal mentünk tovább Budára, ahol be akartam regisztrálni egy céghez, ami statiszta munkákat ad. Kiderült, hogy az X-faktorosra már betelt minden hely, és Mesi sem kötött szerződést. Két hét múlva esedékes egy új munka, akkor megyek megint.:)
Ezután elmentünk az Árkádba. A H&M-ben vannak nagyon jó rózsás és masnis hajcsatok, és találtam egy táskát is.:) Majd visszamegyek, és megveszem őket.
Hazajöttem, és gyakoroltam zenekarra. Most egész jól éreztem magam, mosolyogtam egész órán.

Várom a holnapot, rövid lesz, aztán este pünkösdi találkozón szereplünk a zenekarral.

Új megvalósítandó álmaim nyárra:
-Elmenni a Margitszigetre, sétálni, és vattacukrot enni.
-Elmenni a Városligetbe, útba ejteni a deszkaparkot, ahol lehet már nem lesz ott az az ismerős.:(
-Megvenni a H&M-es rózsás csattokat, és masnis csattokat.
-Megvenni azt a táskát.
-Egy hetet pihenni a Balaton partján. Totális semmit tevés.
-Megőrülni a játszótéren. Sokszor.
-Sötétedésig sétálni, és mekis jegeskávét inni közben.
-Megtanulni egy dalt gitáron.
-Találni egy jó napszemüveget.

Egyenlőre ennyi.:D Évzáró napjára összegyűjtöm az összes álmom. Kiváncsi vagyok, hogy mit tudok megvalósítani nyár végére.

Azthiszem valami baj van velem. Magamtól nekiálltam, és rendet raktam a szobámban, és kiválogattam a ruháimat a szekrényben.:D
Csete lezárt 4-esre.:O Örök hálám.
Év végén 4,3-as az átlagom. Ez javítás a félévhez képest.:D

Boldog vagyok.*

Fruzsis dogok

Most lehet hogy én vagyok a hülye. Valószínű. De amikor ma nem írt nekem, és le is lépett nemrég, végig arra gondoltam, hogy azzal a csajjal beszél. Nem kellek. Pedig valahol érzem, hogy ez nem igaz. Nem vagyunk összekötve. Én vagyok a hülye.

Jó volt elmondani Zsozsinak meg Boginak a dolgokat. Ahogy mondom el is hiszem. Sok mindent kell még elrendeznem magamnak, de már jó úton haladok. Köszönöm.:)

Elmegyek ma zenekarra, aztán rögtön megyek Mesihez, ott alszom, és reggel együtt megyünk a régi sulimba, majd onnan stúdiózni. Ez az utolsó hét. Lassan a felénél tartunk. Csütörtökön 9:55-ig lesznek óráink. Mindjárt vége. Ijesztő, hogy milyen gyorsan eltelt ez az idő.
Ma van kedvem hegedülni. Nem felejtem el elvinni a szemüvegem, és akkor még a kottát is fogom rendesen látni.:D
Össze vagyok kavarodva. A gondolataim, az érzéseim. Talán ma kibogozom, talán nem. Most annyi a különbség, hogy barátok vagyunk, és beszélgetünk. Illetve ma még nem beszéltünk. Nem szabad mániákusnak lennem.
Mint mondtam hülye vagyok, inkább megyek pakolni.:)

Félelmek, és örömök

Félek attól, hogy háttérbe szorulok. Hogy az a lány képes lesz engem egy kissé unalmasabbá tenni, és már nem kellek majd annyira. Nem fog velem foglalkozni. Most már nem hagyhat el. Nem engedem. Nem hagyom neki.

Szeretek így iskolába járni. Igazából már nincsenek kötöttségek, csak be kell menni. Mikor hazaérek nem kell azon rágnom magam, hogy mit kell tanulni, miből írunk. Oda megyek ahova akarok, azt csinálok a szabadidőmmel amit akarok. Mindössze annyihoz kell magam tartanom, hogy reggel időben fel tudjak kelni. Azon kívül nincs határ. És ez a kis gát is csak péntekig lesz. Onnantól kezdve az egész nap az enyém. Szeretném már. Nagyon.

Annyira jól éreztem magam vasárnap. Csak feküdtünk a parton, és napoztunk. Nevettünk, fényképeztünk. Az egész nyaramat ilyennek szeretném. Gondtalannak. Élvezni akarom minden percét. Szívem szerint még éjszaka is talpon lenék, hogy ne vesztegessek el értékes pillanatokat, de hát azt azért mégsem lehet. Szeretnék lemenni a nagyszüleimmel, és Tomival Balatonra, mert akkor kevés a kötöttség, tényleg csak pihenünk. Hamarosan itt lesz.

Ez is egy olyan idő, amikor megint bebizonyítottam magamnak, hogy a barátaim azok, akik mindig mellettem állnak. Akik megmondják nekem őszintén, hogy hanyagoljam, hogy nem akarjam ennyire ezt az egészet, nem pedig csak mosolyognak, és bólogatnak. Őt is szeretném átállítani a barátaim közé. Úgy érzem hogy menni fog.

Akarok venni egy napszemüveget. Két táskát, és esetleg egy fürdőruhát. Ennyi lenne a kívánságom.

Csók a családnak.*

Fordulat

Éppen azon gondolkodtam, hogy beszélnem kéne vele. Hogy félek a jövőtől, és attól amit fogok érezni. Biztos akartam lenni benne, hogy ne ringassam magam szép álmokba, amik aztán szétdurrannak, mint egy szappanbuborék. Épp ezen gondolkodtam, mikor olyat mondott ami mindent megváltoztatott. Hirtelen nem éreztem semmit sem. Csak néztem magam elé, és egyenként értelmeztem minden szót. Aztán a nevet. Úgy tettem, mint aki nem lepődött meg, és valahol örültem, hogy elmondja nekem. Amikor épp úgy tekintettem rá, mint a testvéremre. Meg akartam, meg kellett volna kérdeznem, hogy ki vagyok neki. Egy barát? Mint a testvére? Mégis ki vagyok én?! A másik kérdés ami bennem forgott: Miért játszottál velem? Mire volt ez jó? Egy részem üvölteni tudott volna vele, hogy fogja fel, hogy nem szórakozhat másik érzéseivel, és el kéne tudnia dönteni, hogy mit akar. A másik felem viszont fellélegzett, levették róla a terhet. Már tudta, hogy nem kell tovább rágnom magam az érzéseimen, itt már eldőlt minden. Úgy feküdtem le az este, hogy kicsit haragudtam rá, és egyre inkább éreztem őt a testvéremnek, mint másnak. Szeretném látni, beszélgetni vele, megölelni, de csak mint a testvéremet. Mert mi így vagyunk most. 

Reggel is még így láttam. Azt gondoltam, hogy vége van, és már teljes mértékben lehetek az, aki akarok lenni, mert nincs már tétje. Mindketten tudjuk, hogy mit akarunk. Ez kis részem még mindig ideges volt amiatt, ami a múltban történt, de elástam magamban. Nem kell nekem. Aztán utolsó órában rossz lett a kedvem. Elképzeltem őket együtt. Nem akarom látni. Tudom, hogy ha együtt lennének összeszorulna minden egyes alkalommal a szívem, mikor közös képet látok róluk, vagy épp élőben látom őket. Fájna. Minden egyes alkalom olyan lenne, mint egy hasba rúgás. Emiatt elszomorodtam, és már értem mit érez Mesi. Azt mondod, hogy túl vagy rajta, de mikor eszedbe jut valami miatt elszomorít, és legbelül hagyod egy kicsit feltörni azt az emléket, az elveszett reményt, és az egykori érzést.

Ma is elfogom játszani, hogy örülök annak, hogy kezd alakulni valami. Habár ahogy látom ő is csak reménykedik. Úgy fogok tenni, mintha egy jó barátja lennék, aki támogatja. Közben legbelül csúnyán a fejéhez vágnám minden olyan tettét, amivel reményt ébresztett bennem, és egyre nagyobb sebet ejtett rajtam. 

Úgy is gondolhatnék rá, mint akinek köszönhetem a mostani helyzetem. Amikor még semmi sem volt biztos egy szakadék szélén egyensúlyoztam. A józan ész és a szív. Meg volt a lehetőség, hogy visszatérjek a szilárd talajra, az eszemre, de most nem rajtam múlott. Ő mondta. Ő vallotta be. Ő lökött át egyetlen szavával a túloldalra, és onnan csak mélyebbre, és mélyebbre zuhantam. A szívemben. 

Tudtam hogy egyszer fogom vele kapcsolatban ezt írni. Tegnap gondoltam rá. De nem tudtam hogy ilyen hamar:

  A szívem eladó, többé nincs szükségem rá.

Balaton

Idei első éjszakám a nyaralóban. Hideg. Büdös. Ez van, nem azért jöttem, hogy aludjak. Fél óra múlva itt lesz Mesi. Lassan elindulok majd a vonatállomáshoz, és ott várom majd. A tegnapról annyit lehetne mondani, hogy nulla, semmit sem csináltam. Még otthon reggel Anyuval elmentem a piacra, vettünk epret, meg borsót. Aztán a ládával visszasétáltam a piacra, és onnan haza. Laptopoztam, semmi értelmeset nem csináltam. Aztán ebédeltünk, és Apuval elindultunk Balatonra. Mikor leérkeztünk, ő elment horgászni, én meg fenn maradtam a nyaralóban. És laptopoztam. Elég unalmas volt a délutánom, de nem bánom annyira, mert ma viszont nagyon jó lesz. Amikor már nagyon ki voltam, akkor csináltam pár képet. Elég jók...:'D Este a neon.hu-n követtem a Bravo Otto eseményeit, a tévén pedig Csillag Születik-et néztem. 23 óra után valamivel lefeküdtem, de nem akartam elaludni, mert Mesi szólt, hogy éjfél körül fogja megírni, hogy hányas vonattal jön másnap. De elaludtam. Hajnali 5 körül fent voltam, mert be kellett zárnom az ajtót Apu után. Akkor néztem meg hogy Mesi mit írt. 9:24-kor fut be Szabadisóstóra a vonata, addig pedig visszafekszem aludni. 8-kor felkeltem, és írtam egy sms-t neki, hogy sikerült-e elérnie a vonatot, és hogy hol kell leszállnia. Felhívott, és beszélgettünk. Hajnali 1-kor ért haza, és 6-kor már fel kellett kelnie.:)
Még 20 perc, és itt lesz.
Ja, és a mustra. Nagyon jó volt! Annyira ügyesek voltak. Mindenki. Főleg az utolsó volt a legjobb, ahol kreatív színházi gyakorlatokat adtak elő. Grimm meséket feldolgozva. Mindenki mondott egy részletet, mint mesélő, de közben valamilyen típusú embert kellett alakítania. Nagyon vicces volt.:)
Még 5 perc és indulok.
4
3
2
1
Viszlát! :D

Mustra

Végre egyszer kialudtam magam. Úgy igazán. Már az előtt fenn voltam, hogy csörgött volna az órám, igaz nem keltem fel, csak feküdtem az ágyban. Pedig elég későn aludtam el. Este csináltam egy "elalvós" lejátszási listát a mobilomra, és azt hallgattam. Lehet tényleg használ. :) k

Mindjárt kezdek készülődni, és 10 körül elindulok a VIII. kerületbe, Mesi sulijához. Elvileg megtalálom, remélem gyakorlatban is. Voltam már ott kétszer, szóval nem értem mért aggódok emiatt. Egész nap ott leszek, és a vizsgát fogom nézni. Kiváncsi vagyok milyen lesz. Szeretem a dráma előadásokat, meg ezek tényleg jók is. Szorítok Meskoonak, de tudom hogy ügyes lesz.:) 

Megint rohan az idő. Most álljon meg! Azonnal!

P.S.: szeretnék egy virágos szoknyát, de nem fontos.

What time is it?

It's summer time! :D

Hallgatom Lady Gaga új albumának dalait, és válogatom, hogy melyikeket töltsem le. Számomra hivatalsona is vége a tanulásnak. Megírtuk az idei utolsó dolgozatot. Innentől már az se érdekel, hogy hétfőn elvileg felelünk matekból. Holnap nem megyek suliba, mert Mesi mustrájára megyek el. Kiváncsi vagyok, hogy milyen lesz.:) Aztán szombaton Apuval lemegyek Balatonra, elkísérem horgászni, napozok, meg majd olvasok. Vasárnap reggel pedig jön le Mesi vonattal. Nagyon várom már.:) Ez olyan szép, hivatalos lezárása a tanulásnak.

Ma jó kedvem volt, egész délelőtt. Aztán hazaértem. Kiderült, hogy a büntetésem még ma is tart, így Apu elvitte a netet. Jó, nembaj. Hegedültem, zongoráztam, pihentem. Aztán hazajött Gergő is, és elkezdett zongorázni, és egyszerűen nem bírtam tovább. Eljöttem otthonról, de nem jutotta messzire. Esett odakint, ezért a lépcsőházban álltam. Úgy 5 perc múlva visszamentem. Lenyugodtam. Egy fél óra múlva elmentem kifizetni a hegedű húrt, és amíg a buszmegállóban álltam wifiztem. Nem is én lennék.:D Aztán mégis sétálva mentem. Találkoztam Janigával, aki elállta az utat, és az öccsével volt. A zeneiskolában pedig Szűccsel futottam össze, akivel beszélgettem is. Sokat változott. Nem külsőre, hanem nyíltabb lett. :)
Itthon nem tudtam mit csinálni, tévéztem, aztán Apu megengedte hogy gépezzek. Tehát most itt vagyok, és már mindjárt 8 óra. Ez a nap is eltelt, és már nyár van. Mostantól lassuljon az idő! ;)

Csak mert muszáj.:D 

Hivatalosan is...

...NYÁR VAN! Ez a nap is elérkezett, a naptárakban lapoztunk, és már a Június elkövetkezendő heteit lessük. Igazából nem sokkal másabb ez a nap, mint a többi. Mostantól megint egy fokkal felszabadultabbak vagyunk, már csak egy angol dolgozat van és vége. Kivételesen élveztem a tesit. Eddig is szerettem Bogival tollasozni, meg nevetni, nem is ez volt a probléma. Kicsit talán élvezetesebb zárás lehetne, ha nem kapnék egyest óra végén, vagy Csete nem loholna a nyakunkban, hogy épp mit csinálunk, vagy mit nem csinálunk. De ma egész órán buzogtunk, és tollasoztunk. Aztán Furki (bocs.:D) is beállt Bogi és ellenem egy játékra. Szégyen, de megvert minket egyedül. Nembaj, hétfőn megy a visszavágó.;)
Számolom vissza a napokat, hogy mikor lesz jövőhét péntek. Évzáró. Szünet. A vasárnap este már nem azt fogja jelenteni, hogy másnap suli, hanem csak egy nap, amit élvezhetek. Nyári szünetben általában amúgy is elfelejtem, hogy milyen nap van.:)
Túlteng bennem a nyár. Bocsánat. Nem bírok magammal.:D

Hé, kölyök a törzs befogad!