Viszlát 2010!

Ez a nap is elérkezett. Kicsit szomorú vagyok, mert mindjárt vége a szünetnek is ezzel...:( De most erre nem kéne gondolnom.
Itt van Tomi, és majd mindjárt megyünk le egy kicsit tűzijátékozni. Már ittunk bacardit, meg ilyesmik. Most néztük meg a Zimmer Ferit.
2 óra múlva 2011 lesz, és szombat.
Nem szoktam elmenni otthonról. Legalábbis csak a barátnőimhez, vagy ilyesmi.
Mindenesetre nagy reményekkel várom 2011-et, és van pár fogadalmam is. Aztán hogy betartom-e, azt nem tudom garantálni, de én pozitívan állok a dolgok elébe.:)
Megint lövik a tűzijátékokat odakint. Komolyan, mint egy csatatér, de nem bánom, mert szépek este a fények. Én is megyek mostmár.

Mindenkinek Boldog Új Évet!

Furcsa álmok

Már másodszorra álmodok olyat, hogy valahogy összeveszek a barátaimmal. Igazán zavaró. Mai álmomban Bogival volt valami. Azt hiszem, hogy problémája volt, elég súlyos. Én meg valahogy ellenszenves voltam vele. Nem emlékszem mindenre tisztán. Aztán meg mentem le föcire, de az alagsori folyosón zsidó rendezvényre készült egy csomó diák, úgy hogy nem engedtek be. Ezért megkerültem a termet, és egy másik ajtón mentem be. A földrajz tanár már ott állt az ajtóban, és nagyon mosolygott, hogy megtaláltam a termet. Aztán tesin is voltunk, ott is elkéstem... 

Eléggé hülye álmok ezek. Nem is értem őket. Nagyon idegesít, hogy folyton az iskolával kapcsolatosan álmodok. Elég már!!!

Nyeremény*

Most jött nekem egy ajánlott levél. A neon.hu-tól. Nyertem. Egy 3D-s mozijegyet. Nagyon örülök neki, de sajnos én nem mehetek. :(
Nem látom a 3D-s filmeket, mert nem látok az egyik szememmel. Na, akkor most logikázd ki: egy szemüveget kapsz a filmhez, egyik fele kék, másik piros. Ha nem tudsz egyszerre nézni mind a kettővel nem látod.
Sajnálom. Ilyen az élet. De azért boldog vagyok. Nyertem.

Szünet, és család. :)

Muszáj voltam egy cicás képet felrakni.^^ Bocsánat. 


Szóval egy kis helyzet-jelentés. 26-án jöttek Mamáék. Minden rendben is volt, de egyszer csak kicsit furcsán láttam. Így vibrált a látóhatárom széle. Nagyon megijedtem, kimentem és megmostam az arcomat. Végülis elmúlt. Majd fájni kezdett a felső fogsorom. O.o Aztán kúszott felfelé a fájdalom, és az orromnál hasított bele leginkább. Nagyon rosszul viseltem. Nem szokott fájni a fejem. Lefeküdtem, és ezért valahogy hányingerem is lett. Az szokott lenni néha. Nem lepődtem meg. Kb egy óráig szerencsétlenkedtem, majd Mama és Papa elmentek. Megpróbáltam felkelni, és már egész jól voltam. Leültem Anyuékkal tvzni, és onnantól már egész voltam.
Másnap Apuval bevittük reggel Gergőt edzésre, aztán mi elmentünk a Mammutba sísisakot venni. Egész szépet vettem. :) Fehér, és egy kevés lila minta van rajta. Aztán még elmentünk pár helyre, és utána haza. A nap hátralevő részében nem csináltam semmi különöset.
Ma megint bevittük Gergőt. Utána elmentünk Érdre, venni nekem sícipőt. Mint kiderült épp két méret között van a lában sícipőben, úgyhogy kicsit nagyobbat vettünk. 41-est. :D Aztán Gergőnek vettünk Freestyle lécet.
Most pedig itthon vagyok, éhes vagyok, és mindjárt Guitar Herozni fogok, mert Apunak sikerült megcsinálnia.**

Nagyon rosszat álmodtam. A suliban mindenkivel összevesztem, akivel eddig jóban lettem -Bogival, Zsozsival, Fannival, Vikivel, és még sok mindenkivel. Örülök, hogy csak álom volt. :( Nem szeretek veszekedni.

Mindjárt kiolvasom a könyvet, amit kaptam. Hátborzongató, hogy tényleg erre tart a világ. :S Eléggé fantasy, de érdemes elolvasni. Tanulságos a történet. Valahogy úgy érzem, hogy azóta sokkal jobban el tudom magam fogadni. Igazán szépnek érzem magam. Szóval akit érdekel: Scott Westerfeld: Csúfok 
Ha bevittek volna egy könyvesboltba, tuti, hogy nem ezt választom... de nagyon jó könyv. :)

Ma megyünk megnézni a Zimmer Feri 2-t. Nagyon várom már.^^ Kb ez az egyetlen magyar film, amit szeretek.

Nem akarom, hogy vége legyen a szünetnek! Még csak most kezdődött, tudom. De akkor is. Rengeteg tanulnivalóm van, és nem érzem igazságosnak, hogy ennyi feladatot a nyakunkba varrnak még szünetre is. Nehogy már azt higyjék, hogy majd a fa alatt a föcit fogom tanulni. Tudomásom szerint azért van a szünet, hogy pihenj, és koránt sem azért, hogy legyen időd tanulni. :S Ez milyen szemétség már. Nagyon nehéz ez a suli.
De most erre nem akarok gondolni. Élvezem a szünetet. Anyu úgyis kikényszeríti, hogy tanuljak. :|

Nem hiszem, hogy most gyakran fogok írni. Ma még lenne egy post. Lehet, hogy most megírom. Attól függ, hogy mennyire hívogat a Guitar Hero. ^^


Legyet jók, és kellemes szünetet. :]


Fru

Karácsony*

Újra itt vagyok. Rég nem írtam, és csak hébe-hóba gépeztem. Mondjuk ebben a pár napban nem is az a fontos. Az a rossz számomra, hogy még mindig nem kapott el az a bizonyos zsongás. De mostmár tudom miért. Biztos, hogy a környezetem miatt. Más emberekkel vagyok. Mindegy. Most azért is átszellemült leszek a karácsonnyal szemben. >.< Már csak a post kedvéért is.:)

Szóval, december 23. Takarítás, de semmivel sem lettünk kész. De komolyan. :/ Voltunk fodrásznál. Most annyira nem tetszett a hajam, de mindegy. Mostmár jó.

December 24. A nagy nap. Szenteste. Ilyenkor már csillogó szemmel szoktam kipattani az ágyból reggel 7-kor. Most is jó kedvem volt, de még mindig nem karácsonyi hangulat. Főleg, hogy reggel a nappali várt, ami éppenséggel még várt egy kis takarítást. Megoldottuk, fát díszítettünk. Ja, és veszekedtünk. Nem szoktunk, de Gergővel nem hazudtolhatjuk meg magunkat. Aztán készülődtünk, és elindultunk ligetre. Jól éreztem magam, néztünk nagyon régi felvételeket. Még Erzsi (legidősebb nagynéném-->Anyukám nővére) esküvőjét, meg másokat is. Csak hogy érezd, Anyu akkor kb 10 éves volt. :) Fekete-fehér, néma filmek. És majd megkapjuk dvd-n. Ez már feldobott. Aztán ajándékozás. Igazából alig kaptam valamit. Két embertől. Egyet Csabiéktól, egy Media Mark utalványt Gergővel közösen. És Mártitól mindenfélét, főleg zenei dolgokat. Hát igen, a többiek a fésülködő asztalomba adtak bele, ami megjegyzem már vagy egy hónapja a szobámban áll becsomagolva... :D
Lassan hazaértünk, Anyu befejezte a vacsorát, én meg próbáltam csinálni egy képet magamról és a karácsonyfáról. Nem sikerült. :( Aztán Apuék is hazaértek a kutyaetetésből, és közös megállapodás alapján először ajándékoztunk. Kaptam két könyvet. Egy regényt (Csúfok), és egy kezdő gitáros könyvet. :) Mindkét könyv nagyon-nagyon jó. Lehet végre megtanulok gitározni. :'D Gergőtől pedig egy nagyon aranyos párologtatót. :] És ugyebár még volt a fésülködő asztalom, de azt nem hoztuk be a fa alá. Csak a széket, úgy hogy azt nagy elhatározással elkezdtem összeszerelni, és sikerült is. :D Aztán vacsoráztunk, és Gergő ajándékával bajlódtunk. Guitar Herot kapott, de valamiért a gitárt nem fogadja el a gépünk. :S Szívás, pedig nagyon jó játék. De majd Apu elmegy abba a boltba, ahol vette.
Éjfélig szerelgettük Gergővel az asztalomat, de végülis eltettük magunkat holnapra. :)
December 25. Ez a mai nap. :D Reggel nem mentünk templomba, ezért kicsit rosszul éreztem magam. Megint csak arra gondoltam, hogy miért is tartjuk a karácsonyt. De természetesen hamar elfelejtettem, miután Gergővel összeraktuk az asztalom. Nagyon tetszik. :)
Elindultunk Sashalomra, hogy most Apukám családjával töltsük az Első Ünnepet. Mikor megérkeztünk már ott voltak Tomiék. Esztike eleinte elég hisztis volt, de aztán nagyon jól elvoltunk a kis virág készítő szettjével. :) Ez a nap is jól eltelt, bár egy kicsit utána felidegesítettem magam valakin, de nem igazán érdekel. Szép ajándékokat kaptam, és Tominak nagyon köszönöm mindegyiket.^^

Most a Csúfokat olvasom, közben megy a  Ben  Hur, és Anyuval készülődtünk holnapra kajailag. Igen, jön Mama, és Papa. És nekem el kéne játszanom a Vivaldit... Már vagy két hete elő sem vettem a hegedűt. De csak pozitívan. xD Jövőre buzdítani fogom a családom, hogy vegyék fel koncertet ilyen esetekre... :P

A két ünnep között Apu azt mondta, hogy minden napra tervezünk valamit. :) Kicsit most szétestünk. Vagy nem is tudom, de Gergővel nagyon sokat veszekedtünk. Lesz egy két Újévi fogadalmam azthiszem...

Ja, és egy fontos dolog. ESIK A HÓÓÓ!!!^^ Így Első Ünnep végére. :) Annyira boldog vagyok. Azért már engem is megszállt egy kis mézeskalács illat, és csillógó díszek zápora.
Innen is üzenem mindenkinek: Boldog Karácsonyt!  ♥


Fru

Le vagyok maradva. :/

*Mármint most így blogban. Sok minden történik velem, de egyszerűen nagyon kimerült vagyok, és valahogy nincs is kedvem írni. Mint láttátok a tegnap előtti bejegyzésemet is tegnap közöltem. :/*

Még mindig azon vagyok kiakadva, hogy nem kapott el a karácsonyi láz. Könyörgöm, négy nap múlva Szenteste... Próbálkozom erősen. Most is párologtattam 'Advent' (mézeskalács) illatú olajat, meg itt ég mellettem a vanília illatú gyertya. 

Azt hiszem, hogy azért vagyok zavarban, mert változott a környezetem, a körülöttem lévő emberek, szokások. Úgy vagyok vele mostanában, hogy nagyon szeretném visszakapni a régi osztályom. De persze az új ismerőseimet, barátaimat is szeretném megtartani. Nehéz ez így. Egyenlőre nem szoktam meg a változásokat, és azért is vagyok ennyire fáradt, és ingerlékeny. 

Egy rövid összegzést azért leírok a tegnapi napról, mert nem volt semmi. :) Tehát ugye volt nálunk a Viva forgatni, így lemaradtam szinte az összes órámról, kivétel föci és tesi. Ám a drága töri tanárunk így is megíratta az osztály maradékával a témazárót, és állítólag rólunk annyit mondott, hogy egyest kapunk, mert a Viva nem egy tantárgy. Innen is közlöm vele, hogy a semmire NEM ADHAT egyest, és nem csak úgy lógtunk, igazolva van nekünk. :) Úgy elfogadom, hogy megírat velünk egy nehéz témazárót, és esetleg arra kap valaki egyest, bár én biztosan nem, mert én készülök... Ha meg csak úgy ad egy egyest, azt nem fogom hagyni. 

Mindenesetre egy egész jó nap volt, bár még mindig úgy vagyok vele, hogy jobb lett volna, ha már akkor szünet van. 

A mai napon rövidített órák voltak, de én ebből is csak az első hárman vettem részt, mert utána mentem próbálni a kamarával. Ugyanis ma volt a karácsonyi hangverseny a suliban. Örök hálám az osztálynak, hogy nem jöttek el. Illetve Vikit és Erzsit láttam, de ők is elhúzták a csíkot egy kis idő múlva. :D Komolyan nem akarom, hogy lássanak abban az apáca szoknyában. Rémisztő. :|

Nem hiszem el, hogy alig ülök le a gép elé, és máris valaki rám akaszkodik, pontosabban Gergő. Előző két napban egy szavam nem volt, mikor  EGÉSZ NAP itt ült. Én ma leültem végre, írok, zenét hallgatok. Erre ő hazajön, és elkezd velem ordibálni, hogy azonnal engedjem át. Hol élünk, komolyan?! Én mért tudok normális hangnemben beszélni, és még épp, hogy csak hazaér és máris veszekszik velem. Ezért vagyok mindig feszült...-.- Köszönöm.

Boginak pedig, hogy igen, leleményes vagy.:D ♥

Fru

Miért nincs még szünet?! :@

Másoknál már péntek óta karácsonyi hangulat van, és már a szünet édes ízét élvezik. Én mért nem? Nekem még hétfő és kedd is suli... És hogy még jobb legyen, hétfőn két témazárót írunk. Feltehetőleg a kémiáról lemaradok, mert jön a Viva forgatni a sulinkba, és én jelentkeztem "tömegnek". De még ott van a töri... :/
Kedden hála az égnek rövidített órák lesznek, de utána még lesz egy karácsonyi hangverseny. És utána szabad vagyok. ^^
Idén még nem égek karácsonyi lázban. Pedig ilyenkor már az szokott lenni. Valahogy nincs meg az a meghitt hangulatom. Hiányolom a régi barátaimat a mindennapjaimból. Furcsa nélkülük osztoznom az ünnepi hangulatomban. Bár hogy is lehetne, amikor amúgy sem érzem magam túl jól...

Ma viszont jó napom volt.:) Mesivel elmentünk egy karácsonyi vásárlós körútra. Elmentünk a Váci utcába, a Karácsonyi vásárba. Ott megvettük egymásnak az ajándékot. Ugyan olyan mindkettőnké. :D Aztán elmentünk az Arénába, ott vettünk egy barátságos nyakláncot, pingvineset.
Végül az Árkádba a húzottamnak az ajándékot. Jó kis nap volt, sokat beszélhettünk, és nevettünk. Új kedvenc boltom van, a Claire's. Nagyon jóóó, és tele van pingvinekkel, és cuki dolgokkal. Kinéztem egy cicás fülbevalót. :3
Még egy valakinek kell vennem ajándékot, Tominak. De sehol sem találok olyat, amit szeretnék, és már nincs is pénzem. :/ Majd megoldom. Az még ráér szombatig. Illetve csütörtökig, akkor lehet utoljára vásárolni Szenteste előtt.
Minden esetre várom már a Karácsonyt... Csak reménykedni tudok, hogy még a héten megszáll a Christmas Feeling. :D

*Azért csak ma postoltam ezt a tegnapi bejegyzést, mert miközben írtam lekapcsolták a netet... :]*


Happy Christmas Feeling for Everybody. **

Fru

Jolly.**

Így hétvégére kialakult egy kis hangulat ingadozásom. Néha, nagyon boldog vagyok, néha meg pokolba kívánnék mindenki, aki hozzám szól.
Ma jól indult a napom. Kissé stresszes voltam a tanszaki hangversenyem miatt. Főleg, hogy előtte nem is tudtam zongorával próbálni. Amíg nem én jöttem végig remegtem, és fáztam. Nem szokott ez lenni, de hát ez egy nehéz darab, de szeretem. Akartam, hogy jól sikerüljön. Aztán én jöttem. Izgultam, de valahogy egy kis erővel töltött el, hogy Rita is ott volt. Igen, tegnap látta a blogomban, hogy mikor lesz, és meglepett azzal, hogy eljön. Köszönöm Rita. :)
Visszatérve a hangversenyre, szerintem jól sikerült. Két helyen rontottam, de folytattam, és ment is. És mikor leültem, már teljesen helyreállt a hőmérséklet körülöttem. Nyugodtan ültem végig a maradék darabokat. Tudtam, hogy megcsináltam. Csak azt sajnálom, hogy évvégén mást kell előadnom. Biztos fogom ezt még csak úgy magamnak játszani. Nagyon megszerettem. :)
Utána Rita átjött hozzánk, beszélgettünk. Jó volt, már hiányzott. Erről jut eszembe, hogy még kell keresnem pár valamit az ajándékába.
Apropó, a hú szakad az égből. Nagyon jó volt. Ritával megállapítottuk, hogy olyan mintha mindenütt ellentétes irányba esnének. :D
Miután elment, kitaláltam, hogy menjünk le hóembert építeni Gergővel, de nem... jó, mind egy. 5 óra tájban elmentünk ligetre valami létráért, meg elvittük Erzsinek a megpucolt dióbelet. Ezért Gergővel kaptunk pénzt is. :D
Aztán elmentünk Lakatos utcába havat takarítani, ahol szétvagytam, és szomorúan láttam, hogy nem lehet hóembert építeni, mert ez porhó. De csináltam hóangyalt. :D
Összegezve a mai nap jó volt.
Aztán most volt egy kis szomorkodás, mert nekünk még lesz hétfőn és kedden tanítás. Míg például Tomiéknál péntek volt az utolsó nap. :/ Nemér.
Holnap pedig Mesivel megyünk megvenni a maradék ajándékokat. :) Jó lesz.

Egy kis vicces zene. :D Légy jó mindhalálig-Tíz perc. Bogi, a főszereplő Nyilas Misit Szinetár Dóra játszotta.:)




Legyetek jók. :)

Fru

Hegedű.

Holnap lesz a tanszaki hang versenyem. Ebben a félévben az utolsó hegedülésem. Tudom, hogy megcsinálom.

Ma mikor hazaértem egyből gyakorolni kezdtem. Talán nem kellett volna, mert már akkor nem voltam valami jó idegállapotban. Amikor nem ment valami már sokadszorra, már sírtam. Tudom, hülyeség, de tényleg ki voltam borulva. Aztán kicsit jobb lett. Most meg már nagyon fáradt vagyok. Nem állt szándékomban leülni írni, de úgy érzem, hogy ez most kell. Aztán megint megpróbálom. Hosszú a darab, és nehéz. De a legrosszabb, hogy a végén vannak a nehéz részek, és addigra elfáradok. De nem baj, megoldom.

Talán ma megcsinálom a szappanokat. :D Vicces lesz. Csinálok kis karácsonyfa formájút.^^
A mai nap részben unalmas volt, mert nem volt Bogi. Már megszoktam a sok hülyeségét, és ha nincs hiányzik.
Dorkával eléggé elvoltunk irodalmon, ezért a tanár elültette. :( :'D
Ma volt kamara próba. 50-kor elkéredszkedtem, hogy holnap hagverseny lesz, és gyakorolnom kell. Részben ezért is, részben pedig azért, hogy elérjem a többieket, és velük mehessek haza. Mert pénteken mindig együtt megyünk: Ádám, Levi, Szabi, Bea...és akik még 46-ossal járnak. De nem sikerült elérnem őket, úgy hogy álltam tíz percet a megállóban, közben azthiszem odafagyott a lábam. Nagyon hideg volt.

Hétfő elég gáz lesz. Ugye 3. órában lenne az osztály karácsony, de aznap jön a Viva TV, hogy a sulinkban forgassa a Megállót. Persze a fél osztály jelentkezett, hogy segít 9 és 12 óra között, mert senki sem akar kémiát írni. Én sem.:D De akkor ki lesz osztálykarácsonyon?! Majd biztos 7. órában tartjuk meg... Azért érdekes lesz. Benne leszek a tvben!:'DDD

Holnap szorítsatok nekem! :) Aki akar, jöjjön el. Fél 12-kor kezdődik a Bartók Béla Zeneiskolában.

Fru

Szeret, nem szeret.

Amúgy tényleg szeretem a macskákat. :] Cukik. Nekem is van egy. Dorci. 

Megint leszarom a világot. Legalábbis ma délután. Egyszerűen nincsen kedvem tanulni. Persze máskor sincs, de most még kevésbé. Tegnap 11-ig másoltam a bioszt. És még így sem voltak kész. Például az angol házit is óra előtt csináltam meg. Mint kiderült rosszul, ezért másnapra ugyan ezt kell megcsinálni jól, és még egy. :/ Hát kösz. Ja, és röpit is írtunk. 2-est kaptam. Hurrá. Kissé most neheztelek a tanárúrra...(passzívkodok, igaz Bogi? :D) 

Hát nem lesz valami fényes félévim, úgy érzem...

Rajzból majd kell csinálni egy montázst. Az jó. Szeretem a rajzot. Nagyon sokan utálják, meg hogy minek. De szerintem fontos, mert a kreativitást fejleszti. Nekem általánosban dupla rajzórám volt, most meg csak egy. Hiányolom. :( Kellene több kreatív tantárgy. Még a tesi is csak csak, de nekem sok az a heti 3 óra. 

Irodalmat  eddig sem kedveltem túlzottan. Bár szeretek írni, és bírom a vicces verseket. Egyszerűen untat a költők életrajza. Ez van. Főleg, hogy most már a tanárom sem túl jó. Legalább általánosban nagyon szerettem az irodalom tanárt.:) 

Matekot így is úgy is gyűlölöm. Furcsa. Régen jártam korrepre, és ott szerettem matekozni. Szeretek megérteni dolgokat. Jó érzés, hogy tudok valamit...

Most hirtelen ezek jutottak eszembe. Egészen megváltozott bizonyos tantárgyakhoz való hozzáállásom.

Most épp csinálgatom az MP4-em. Letöröltem róla minden, és most majd feltöltöm rá a friss dolgokat. Jó hogy van, mert még nem nagyon síeltem úgy, hogy zenét hallgatok. Talán mert nem merem a szép kis mobilomat kitenni veszélynek. Ugyanis elesek, mobil reccs, pápá teló. Ezt az mp4-et meg sajnálom annyira. :D

Tegnap letudtam a tanár-diák hangversenyt. Heh. Végre. A zenekar is jól ment, meg a kamara darabom is. Csak egy helyen rontottam, de azt mondták, hogy ügyesen kijöttem belőle, és hogy szinte semmi sem volt.:) Örülök. 

Már csak szombat van, és vége a félévnek a zenesuliban. Tudom a Vivaldit, de necces néhány helyen. Főleg, hogy tegnap beütöttem valahova a csigát (ami a hegedű tetején van, ilyen kis csiga alakú cucc, az alatt vannak a hangoló kulcsok, fekete izék. :)). És az egyik húr teljesen leeresztett. Már ilyen hullámos volt. Szóval valószínűleg elmozdult a lelke (a hegedű testében lévő kis fa henger, enélkül mit sem ér a hegedű, a rezgés miatt fontos, tudod, rezgés--> hang). És élesen szól. :/ 

Na, most hogy már itt kiokítottam mindenkit a hegedű felépítéséből, búcsúzom. Eléggé egy összekuszált gondolatok ezek, de muszáj írnom. MUSZÁJ!!! >.< :) 

Ja, és egy nappal közelebb kerültünk az ünnepekhez. Juhhé. ^^ 

És csak hogy lássátok mennyire ügyes vagyok már: Iiiiiilyen nehéz darabot játszom. :D Szép is, szerintem. :]

♥

Fru

Mert csak!

Szeretek írni. Baj?
Úgy érzem, kezdek javulni. Mármint az itthoni dolgaimban. Sokkal rendezettebb az életem. Nem a viselkedésem változott, bár talán annak is kéne egy kicsit. Hanem a körülöttem levé feladatok, amiket el kell végezni. Olyan dolgokat iktattam az életembe, ami természetes, mégis sokkal rendesebbnek érzem magam. Például, hogy minden reggel rendesen beágyazok, nem hagyom elöl a tankönyveim, és egyéb cuccaim. Sokkal jobb arra hazajönni, hogy rendben van a szobám. És igyekszem bepakolni még este...:P
A másik dolog, hogy elmosogatok magam után. Nos, ezzel egy csomó munkát spórolok meg Anyunak. Mikor csinálom rájövök, hogy nem is nagy meló. De mégis sokat számít.
Hát ez az új énem.:D

Ma elmentem zenekarra. Félbe kellett hagynom a matekházit. Szörnyű.:/
Tehát, zenekar. Semmi különös. Már egész jól megy, csak bizonyos részeket nem tudok még rögtön lejátszani. Bocsi, 3 oldalas darab. Bár én csak 2. hegedű vagyok, azaz nem a fő szólam. Na.
Egy kicsit ciki volt ma, nem nagyon csak egy picit. Patrik mellett ülök, nem ismerem túl jól, de amúgy jófej. Amikor leült mellém hangosan mondta, hogy Csőőő. Erre én? Megmutattam szerény, kis félős lényem, és bátortalanul rámosolyogtam, és talán egy sziát is odanyögtem. Hurrá. Azt hiszem zenekaron nem vagyok túl beszédes. Igaz nem is azért vagyok ott, de akkor is. :| Mostantól mellőznöm kell a szégyenlős megnyílvánulásaim.
Amúgy megint szenvedtem. Azt hiszem űlve nem tudok hegedülni, írtóan elkezd tőle fájni a vállam. Lehet rosszul tartom a hegedűt. Na mindegy.
Ma próbáltak velnük a dobosok, és a trombitás is. Pöff. (Bogi. :D) Természetesen mögém ült le a dobos, pontosabban Patrik és én mögém. Volt valami hülye hangszer, amit eddig nem hallottam. Nagyon megijedtem, mikor közvetlen a fülem mellett elkezdett tök hangosan szólni.
Na ennyit zenekarról. Holnap tanár-diák. Fellépés, zenekarral, és Mártival is, duoban (illetve trióban, ha a zongorát is beleszámítóm... najólvan. kamara. az egyszerűbb.)

Legyet jók, én megyek csucsulni. **

ui.: bocsi, hogy nincs kép. Másik gépen vagyok. :/

Fru

Tehetségek.

Aki jól és érdekesen ír, van benne egy csöpp kreativitás, azt miért bántják?
Most kivételesen nem rólam van szó. Hanem egy osztály-társamról, Dorkáról, aki ír egy regényt. És ez a regény nem pont olyan kis agyamból kipattanó nyálas, szerelmes tini történet. Egy sokkal komolyabb témával foglalkozik. Noha ő nem egy történész, vagy tudós, de jól át tudja érezni azt a szenvedést, amit a zsidók átéltek a Holokauszt során, és le is tudja írni. Bár mikor olvasom az aznap írt új fejezetet, látom, hogy tele van helyesírási hibákkal, és az is látszik, hogy nem egy híres író műve, "csak" egy 15 évesé. De mégis bele tudom magam élni. És ez jó. Ebből még lehet valami. Nekem tetszik a történet. Pont.
Mindenki tudja, hogy SOHA nem volt olyan könyv, ami mindenkinek tetszene, és nem is lesz. De kérdem én, miért kell azért piszkálni, mert neki ez van a fejében. Ő ezt így érzi. Talán bántja őket, hogy ő nem így gondolkodik, hogy hülye zsidók, és hasonló.Nem szállok vitába ilyen téren, mert nem tudok róla eleget hozzá. De mégis van egy véleményem: a Holokauszt egy szörnyű dolog volt, és nem érdemelték meg a zsidók. Tavaly tanultuk törin. A második világháború. A tanárnő azt mondta, hogy azért a zsidó vallású emberekkel tették ezt, mert ők mindig is egy összetartó csoport voltak. Köti őket a származásuk, vallásuk. És ez szúrta Hitler csőrét. Ha belegondolunk a történelem egy eléggé egyedi dolog. Mindenki máshogy gondolja. Ezt is.
De most vissza az osztályhoz. Szóval, lehet csak azért csinálják, mert amúgy sincsenek jóban azzal a lánnyal. Vagy nem tudom. De az biztos, hogy nekik sem esne jól, ha ők alkotnának valamit, és azt gúnyolnák.
Mi támogatunk Dorka, és kész. :D 
Ma egy érdekes vetélkedés ütötte fel a fejét Dorka, és azok között, akik piszkálják. Dorka elkezdett írni egy mesét, amiben az osztályt ábrázolja állatokként, hogy "bosszút álljon" azokon, akik szekálták. Elég vicces szerintem. Én egy cica vagyok. :] Sokat nevettünk, amikor felolvasta az elejét. Tagadhatatlanul tehetséges.:D "Fanni, a kanca megrázta szőke sörényét." "Ne félj!-szállt be az ablakon Bogi, a veréb." "...cammogott az öreg puli, Zsozsi, és testvére, Ottmár." Ezek lehet csak nekünk viccesek, de akkor is azok. :)
Szóval ő ezt megírta, és persze a két fő "gonosz" lett a két fiú, akikkel harcban áll.
Ezért ők, és azt hiszem még ketten elkezdtek írni egy történetet, ami természetesen Dorkáról szól. Azt még nem láttam.

Szóval, számomra ez elég érdekes. Mindenesetre nem kéne Dorkával genyózni emiatt. Ennyi a véleményem.:)

Most itt szenvedek a nyelvtan beadandóval.:( Még kell találnom egy glossza, és egy tudósítást.
Aztán ma még lesz zenekar. Utána még másolhatom át a törit.:( Úgy érzem, hogy hosszú estém lesz...

Puszi. ♥

Fru

Jókedv.**

Minden rendben van, újra a régi kerék vágásban. Mostanában nincs semmi főbb gondolatom, úgy hogy most pár apró szösszenet jön az életemből. Már csak azért is, mert egy ideje már nem írtam. :)
Akkor kezdjük péntekkel. Akkor mentem megint suliba. Nagyon stírölöm az órarendemet, hogy eszembe jut-e valami. De semmi. Délután voltam folyosó színpadon, ami szörnyű volt. Most már szinte nem is azért járok oda, hogy színjátszak. Csak mert ott van pár volt osztálytársam. Most szegény Ritát épp egy nyolcadikos zaklatta, Viktor. Nagyon felhúzott, és szerencsére amúgy sem maradtam sokáig, mert mentem zongora próbára.
Szombat. Suli. Rémes. Nem akartam felfogni, hogy szombat van. Rövidített órák voltak, és a hó is esett. Annyira nem volt szörnyű. Aztán este egy nagyon jó helyre mentünk. A Papp László Sportarénába megnéztük a Cirques du Soleil akrobata cirkusz Saltimbanco showját. A nevük annyit tesz franciául, hogy A Nap Cirkusza. Az előadás címe pedig, nagyjából úgy fordítható, hogy Ugrás a színpadra. Nagyon jó volt, tényleg. Drága volt, de egy felejthetetlen élményt adott. Lent van egy videó. Enjoy it! :)
Vasárnap. Egy jó nap. :) Reggel hegedűm volt, aztán Mesivel Arénába mentünk. Vásároltunk, moziztunk. Találtunk egy nagyon jó boltot, ami most nyílt, a Claire's-t. Oda biztos megyek még.
Ma, azaz Hétfő. Egész nap elég fáradt voltam, vagy legalábbis délelőtt. Vikivel leveleztem kémián, és mondott valamit. Igaza is van, de nem tudom, hogy tudok-e rajta változtatni, legalábbis az egyik személy felé, ha ilyen sokat hiányzik.:(
Ezen kívül semmi különös nem történt. Amikor hazafele jöttem Mátéval, egy elég rozoga 46-os jött. Füstölt, kattogott, meg minden. Aztán a Bakancsos utcánál Máté leszállt, de a sofőr meg odajött a középső ajtóhoz, ahol én álltam, és mellettem kinyitott a padlón egy ilyen ajtót. A motor volt ott, hát mit ne mondjak, nem volt kellemes egy zúgó, füstölő izé mellett állni. Főleg, hogy egy hatalmas szalag is forgott benne eszeveszettül. A sofőr a fejét csóválta, és azt mondta, hogy sajnos ez innen nem megy sehova. Hát mit volt mit tennem, leszálltam. Bár elég mérges voltam, hogy az a tragacs nem bírt ki még egy megállót, ahol én szállnék le. De szerencsére szinte azonnal jött Máté busza, felszálltunk. Majd mikor már majdnem a megállóhoz értünk látom, hogy az úton állunk meg. Máté elkezd nevetni, és a mellettünk levő lerobbant buszra mutat. Az is 46-os volt. Úgy tűnik ma nem volt szerencsés napjuk a 46-os buszoknak. Alig egy megállóra egymástól robbantak le. De hazaértem azért. Így vissza gondolva, milyen lett volna már, ha még ott a szántóföld mellett robban le. De szerencsére nem.
Aztán mikor hazaértem, intenzív ajándék keresésbe kezdtem. Meg is találtam mindet, a szekrényemben. Most komolyan... Minden ajándékom az én szobámban van...xD Bár nem tudom, hogy nekem szánta-e Anyu a könyveket, amiket találtam, de szerintem igen. Egy kezdő gitáros könyv, és két piros pöttyös: Csúfok, és Szépek. Utána egy kis lelkiismeret furdalásom volt, hogy MINDEN évben megkeresem a karácsonyi meglepetéseket. :( Remélem azért kapok még valamit, hogy tényleg meglepődjek.

És még egy információ! Kész a novellám. :] Dorkának köszönhetem, hogy befejeztem, bár nem tudja. Ő most elkezdett írni egy történetet, és ez megihletett, hogy megírjam az enyém végét. Nem hosszú, 12 oldal kb. De szerintem egész jó. :)
Akit érdekel, jelentkezzen.:D Bár nem hiszem, hogy sokak kapkodnának utána, főleg, hogy nekem szól.

Mára nekem ennyi a blogból.:) Még egy videó a Cirques du Soleil-ről, aztán, Pont.(vagy ha németül szeretnéd: Punk. :D) Vége.

tekerj 3:18-ig. Ott kezdődik a jó.:) Nekem ez a szám tetszett a legjobban!

Apró örömök.

Elkezdtem írni valamit. De jött egy sokkal jobb ötlet. Mikor Anyu hazajött, nagyon mosolygott, és azt mondta, hogy Erától (kozmetikus) kaptam valamit. Karácsonyra. Nem nagy ajándék, de nagyon örülök neki. Egy kis tégely csoki illatú bőrradírt kaptam, és Gergő is. :) Nagyon jól esett.
Rájöttem, hogy az életben nem az számít, hogy minden napod valami elképesztően jó legyen, és mindig történjen valami érdekes. Nem! Rájöttem, hogy az ilyen apró figyelmességekért érdemes élni. Hogy érzed, valaki gondol rád, bárki is legyen az.
Szerintem te is tudsz ilyet mondani, hogy amikor hazajöttél, valami apró dolog várt. Ha éppen csak annyi, hogy anyukád oda tett az asztalodra egy csokit, vagy merő szívességből kitakarítottak nálad is. Jó esik, nem? Ennyit te is megtehetsz. Otthon vagy szinte egész délután, oké tanulsz, de még mindig van egy kis időd. Mosogass el! Én már csináltam ilyet Gergővel, hogy vacsora után, már mindenki aludt, mi meg elmosogattunk. És Anyu annyira örült, hogy nem kellett neki állnia hajnalban.

Jó újra érezni, hogy barátok vagyunk. Mármint tudom, hogy azok vagyunk. De újra elmegyünk ide-oda. És ez jó érzés. Végre beszélgetünk, és tudom, hogy minden rendben van. ♥
Lehet mostanában nagyon sokat írok a barátokról. De még tavasszal jöttem rá, hogy én bárki után is futok, a barátaim lesznek azok, akik mindig ott állnak mellettem, és újra talpra állítanak.
Ez van.
Ennyi telik tőlem. Majd ha holnap megyek suliba, már biztos máson fog járni az eszem.

Fru

Búcsú a barátoktól.

Kb 5 percig féltem. Valami megijesztett. Lehet vége. Nem lehet vége! A barátságunk örökké tart. Nem tudom mitől lettek bennem hirtelen kételyek. Nem vall rám. De szerencsére elmúltak, és úgy érzem, hogy találkoznom kell vele. Annyi közös emlék, móka, nevetés. És persze sokszor veszekedtünk. De butaságokon! De mindig talpra álltunk, és közösen folytattuk tovább.

Nagyon fura, hogy így félek. Bízom a barátságunkban. Persze nehéz, mert már külön suliba járunk. Nem tudunk találkozni. És sokat változtunk. De én mégis hiszek abba, hogy ez egy életre szóló kötelék köztünk. Nagyon hiányzol!

Ezt most jól esett leírni. Valószínűleg Ő sosem fogja ezt olvasni, mivel nem is tud róla, hogy blogolok. Igazából két barát hiányzik nagyon. Szörnyű, hogy régen mindennap együtt voltunk. Aztán olyan könnyen mondtam búcsút mindenkinek ballagáson. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz. Megszervezni a találkozókat. Kinek mikor jó. Szörnyű! Fel sem fogtam. Jó buli volt. Ballagás. Ez csak annyit jelent, hogy már nagy vagyok. A búcsú értékét nem vettem észre. Mostanában sokszor érzem úgy, hogy nem fogok fel dolgokat. Könnyen túllépek rajta, mert egy falat húzok fel magam köré. Ez most egy hülye példa, de mikor meghalt a hörcsögöm. Semmi nem volt. Oké, vége. Ennyi. Mosolyogtam tovább. Ugyan ez a ballagásnál is. Mosolyogj! Ma úgy is olyan szép vagy! Ünneplőben, kisminkelve, gyönyörű kontyban a hajad. Sok kép készül rólad, mosolyogj!
Aztán elmúlt a délután. Nálunk ünnepeltünk. Állj! Mit ünnepelünk?! Azt, hogy sokat kell jövőre tanulnom, és hogy szinte sosem láthatom a barátaim? Nevetséges, de igazából tetszett. Egy csomó pénzt kaptam. Megint csak az ajándékok...

Szóval most szenvedek! Én nagyon szeretem az új osztályom, de nincsenek ott még olyan barátaim mint Rita vagy Mesi. Vannak olyanok, akik majd lehetnek, de még nem. Kevés ideje ismerjük egymást ahhoz, hogy megnyíljak előttük annyira. A másik meg, hogy ők nem sok mindent tudnak a szeptember előtt levő életemről. Viszont Mesi és Rita, meg a mostaniról tudnak kevesebbet. Remek. Itt táncolok két vég között, és egyenlőre nem tudom mit tegyek.

Itt is ott is Karácsony -vagy nem?

Szabadságon van a Múzsa, úgy hogy egy kis lopott anyag következik az IM jóvoltából.

Ma délelőtt kiváltottam a gyógyszereim, és aztán elmentem az újságoshoz, az e havi IM-ért. Már ki is olvastam. Egy cikk nagyon tetszett. Több is. De gondoltam, ma erről írok. Illetve másolok. 

A cikk címe: Kis Karácsony, Nincs Karácsony

Sejthetitek már, hogy a különféle népek december 24-i ünnepéről van szó. Remélem nektek is annyira fog tetszeni, mint nekem. Nem írok le mindent. 

Az első nagyobb rész a zsidó vallásúakkal foglalkozik. Ehhez annyi hozzáfűzni valóm lenne, hogy én nem sok olyan emberrel találkoztam (mondhatni eggyel sem, vagy nem tudom róla), aki TÉNYLEG ezen vallásához híven éli a mindennapjait. Szóval, akkor a cikk. 

NINCS KARÁCSONY

Sára, 15

"Az én családom vallásos, ezért nem ünnepeljük a Karácsonyt (...), mert zsidó vallásúak vagyunk, és nálunk a karácsony nem létezik. Nekünk egy hanuka nevű ünnepünk van, ami idén december 1-jén kezdődik. Ezt tévesen zsidó karácsonynak is szokták hívni, azért mert közel vannak egymáshoz a naptárban. A mi ünnepünk nyolc napig tart, ekkor gyújtunk meg mindennap egy gyertyát a bizonyára számodra is ismerős, hanukkija nevű gyertyatartón (ez egy 9 ágú menóra).  (...) Persze vannak olyan zsidó családok, ahol állítanak karácsonyfát. 

Na, most képzeld el az életed Karácsony nélkül. Nem megy, mi? Nekem sem.:D Még szerencse, hogy keresztény vagyok. (Ugye tudtad, hogy a karácsony egy keresztény ünnep?!) 

Azt hiszem, hogy az amerikait kihagyom. Fölösleges tornáztatnom az ujjaimat. Megnézel egy karácsonyi filmet, ami amerikai, és mindent tudsz. 

Oroszország. Hát ez szerint vicces. A nevek miatt. :D

Oroszország

Oroszországban, noha nem is gondolnád, nagyon más a karácsony. A keleti ortodox egyház még mindig a Julianus-naptárt használják, így a karácsony nem is akkor van, amikor nálunk. Ők január 7-én ünnepelnek, amit a hívők számára egy 39 napos böjt előz meg. Az eredeti ünnepi vacsora 12 fogásból áll, amelyek közül egy sem tartalmaz húst. Az orosz gyerekeknek nem a Kisjézus hozza az ajándékokat, hanem Fagy Apó(Gyed Maróz) és kísérője, Hópelyhecske(Sznyegúrocska). Oroszország hatalmas ország, így jól sejted, hogy nem mindenki a hagyomány szerint ünnepel, rengetegen tartják a nyugati naptár szerint a karácsonyt.

Számomra eléggé ünnepromboló lenne, hogy mondjuk a fél ország januárban tartaná a karácsonyt. Megint csak örülök, hogy keresztény vagyok! Ja, és a nevek.:D Megérte felkelnem. Sznyegúrocska. Nagyon tetszik. :)

Igazából ezt a két cikk volt számomra érdekes. Főleg Oroszország. Amúgy vegyétek meg az IM-et. :) Rengeteg tippet kaptam. Szóval hasznos. 

Remélem nem okozott nagy csalódást, ez a semmilyen cikk, de tényleg mióta beteg vagyok, és egész nap itthon ülök semmi olyan hatás nem ért, ami miatt hirtelen egy téma körül kattogott volna az agyam. Szóval bocsánat. Pénteken megyek suliba. Holnap relax napot tartok. **

Szép napot! 

Fru

Mindjárt itt van! -és én még semmivel sem vagyok kész.

Igen, itt a Karácsonyra gondolok. Senkinek sem tudom mit vegyek! Illetve pár embernek. És a többinek?! Elfogott a pánik.
Amúgy ha már Karácsony akkor, egy kis filozofálás róla. Szokásomhoz híven. :)
Szóval, én mindig is tudtam, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékokat. Sosem mondták ezt nekem. És a Télapó sem, mert ő csak az amerikai gyerekeknek hozza Karácsonyra a meglepetést. Tudtam, hogy a szüleim vesznek nekem minden évbe sok sok dolgot. Nem volt nehéz kitalálni. Aztán mikor kicsit nagyobb lettem, elkezdtem kutakodni. Vajon hova rejtették? Meg kell találnom. -szinte mindig megtaláltam. :D
És most már elvesztette a meglepetés értékék is ez az este. Tavaly még csak csak megvolt. Bár tudtam, hogy gitárt fogok kapni. De nem tudtam, hogy néz ki. Azt meg főleg, hogy az áhított mobilt is megkapom. Idén... mindent tudok! Fésülködő asztal. Én néztem ki. Itt van mellettem. A dobozában. Hát mit csináljak?! Nem fért el máshova. És a család nagy része ebbe adott bele. Nem lesznek itt nagy meglepetések. Elveszett.
Végül is ez az est nem az ajándékokról szól -főleg-, hanem a szeretetről, hogy együtt van a család. Persze én itt papolhatok ezekről a dolgokról. De akkor is az ajándék lesz a fontos. Hiszen minden gyerek számára ez az az ünnep, mikor a szülők nagyobb beruházásokat tesznek ajándékügyileg. És végre megkaphatja azt a játékot, vagy akármit. Fogadjunk, hogy mikor meglátod a fa alatt a rengeteg becsomagolt dobozt, nem arra fogsz gondolni, hogy itt az egész család. A házat kitölti a szeretet. Nyugi, én sem. Ez természetes.
Azért szerintem nagyon szép. A feldíszített házak, fenyők, a sok gyertya. A karácsonyi vacsora. Igen, hmmm. Meggyes hús. Nálunk. Imádom. És a finom mézes süti illat. Mind annyira jó.
Mondjuk az előkészületeket gyűlölöm. Nem a díszítést, hanem a takarítást. Még az ajándék vásárlás is jó, ha tudom mit vegyek. Vagy ha nem is. Annyira jó egy este valamelyik barátnővel a karácsonyi díszbe borult plázában. A sok móka. És mikor kilépsz az utcára, a hó ropog a talpad alatt. Ez az amit szeretek.
Ha azt mondom Karácsony, mi jut eszedbe? (Az ajándékokon kívül). Nekem, a fahéj, hó, boldogság. Azt hiszem ez a három dolog ami először beugrott. Próbáld ki. Neked mi?

Kéne találnom valami ehhez illő zenét, nemde? Nesze itt van. :D Nem épp a szokásos, de nagyon vicces. ;)

Say Hey-Michael Franti & Spearhead

Egy kis Jamaica-i hangulat így Karácsony előtt pár héttel.:D De annyira jóóó.^^ Igazi nyári feeling.

Szüzesség és elvek.

Elvesztettem a szüzességem. Nem, nem azt. A vizipipa-szüzességem. Hát mit mondjak. Nem nagy cucc, nem fogok minden nap azon gondolkozni, hogy mikor mehetek megint. Viszont most eléggé bűntudatos vagyok miatta. De nem tudom miért. Megfogadtam magamnak, hogy lesz bennem tartás, és nem fogom kipróbálni. De megtettem. Elkeserítő, hogy ilyen gyenge vagyok. Persze nem nagy dolog, de nekem mégis az. Konkrétan az elveimnek mondok ellent. Ezek után mi jön? Cigizni viszont sosem fogok. Az tuti. Bár ki tudja, ha ennyire nem ér semmit sem a szavam.
És tényleg. Most azt mondod, hogy húú nagy cucc. De nekem nem is azzal van a bajom, hogy egyszer kipróbáltam. Oké, mi lesz akkor? De én megfogadtam, hogy nem fogok ilyet csinálni. Ennyi erővel hazudósnak is lehet titulálni, és meg is érteném.
A másik meg, hogy egészségtelen. Persze nem olyan mint a cigi. Nincs benne kátrány vagy ehhez hasonló. De könyörgöm! Füstöt szívsz be. Temérdek füstöt. Oké, erre is azt mondom, hogy egyszer lehet. Nem gáz.
Az igazat megvallva paráztam tőle. Nem is akartam elmenni a buliba, mert akkor még úgy gondoltam, hogy én nem fogok vp-zni. Aztán akkor meg mit gondolnak rólam. Hogy ilyen kis ártatlan kislány vagyok. Pedig nem! Nem drogozok és nem cigizek, de nem az vagyok akit Anyuci úgy véd, és mindenhova elkíséri. Meg tudok állni a lábamon, köszönöm.
De végül is elmentem, és meg is kóstoltam. (Tomi mondja azt, hogy, megkóstolni a vp-t, mert milyen már azt mondani, hogy szívni. Képzeld el. "Jössz szívni?") És mint utóbb kiderült, Viki azt hitte, hogy én ilyen kis ártatlan vagyok, és nem fogok se ezt csinálni, se inni. Hát köszönöm. Azért örülök, hogy pozitívan csalódtál bennem.
Amúgy ittam. Nincs semmi bajom az alkohollal. Csak hogy tisztázzuk. De nem szeretem. Van ami jó, de a sör nekem keserű. A bor is. A pezsgőnek meg olyan fura íze van. Megint lehet tenni a megjegyzéseket. De nem szeretem. Ha társaságban vagyok iszom. Oldja a feszültséget. Még jó is.
Szóval az elveimet nem kell összekötni az ártatlansággal. Köszönöm.

És megint bűntudatom van. Két nap alatt két dolog miatt. Ma eljöttem a suliból. Mert beteg vagyok. (A kis ártatlan nem lóg...xD) De az orvoshoz nem tudtam elmenni, mert elkéstem. Ilyenkor mindig rosszul érzem magam. Mármint mikor hazajövök, hogy beteg vagyok. Aztán semmi. A suliban szenvedek, taknyom-nyálam összefolyik, és mire haza érek nem olyan szörnyű. Eszem megáll. De beteg vagyok. Tudom, mert folyik az orrom és köhögök. Ha nem is annyira, de beteg. Egy kis pihenés. Sosem árt.
Na és itt ülök a gép előtt. Ahelyett, hogy az ágyat nyomnám. Megint csak bűntudat. Pedig semmit sem csináltam.
Amúgy tök jó a szobám.:) Tegnap rendet raktam (Tomi segítségével.), meg Rózsi kiporszívózott, és a karácsonyi díszeket is felraktuk. Meg kaptam egy színes izzósort. Annyira jól néz ki este. :) Hamarosan elkerül a két kisasztal is, és megkapom az új fésülködőasztalom. :D Juhhú, már csak két hét.

A hétvégém amúgy jó volt. Tomi itt volt szombaton, próbáltunk. (Hehe.) És itt is aludt. Kivételesen én aludtam a matracon, ami leengedett éjjel. xD Hajnalba sikerült annyi erőt gyűjtenem, hogy a kispárnámat a seggem alá tóljam, hogy ne nyomja a padló... :'D
Nézzétek meg az "Ilyen a formám" című filmet. Tomival szétröhögtük magunkat. :D

Összegezve. Betegen vagyok itthon, és bűntudattal püfölöm a billentyűzetet.

Szép napot.

Fru

Gyász.

Állok a kövezett, büdös folyosón, és tudom már miről fogok írni. Mellettem Ági néni, és még két tanár. Mind a ketten részvétet nyilvánítanak. Nagyon kellemetlen. Próbálok másfele nézni, nem törődni azzal ami körülöttem van. De nem megy. Aztán a megpróbáltatás. 45 perc egy gyászoló nővel. Egy célratörő, szigorú tanárral. Szörnyű. Minden percét utálom, gyűlölöm annak az órának. Azért imádkozom, hogy beessen valaki még. Bárki. 

De nem. Körübelül...hmm... úgy. Nagyon szar voltam! Ennyi. Nincs több hozzáfűzni valóm.

És a végén? Először is. Vége van?! Komolyan?! Na, szóval akkor semmi köszönöm, hogy legalább te idehúztad a segged, vagy ilyesmi. Nem, nem bizony. Ezt meg ezt gyakorold azt cső. Oké. Nem fogok gyakorolni, csak hogy tisztázzuk. Amúgy én is emberből vagyok, ergo önző, kell a dicséret. Jó, mondjuk hogy egyenlőek vagyunk. Ő nem köszönt meg semmi nekem, én nem mondtam, hogy részvétem. Mondtam volna, de nem tudom hogy kell. Nem csináltam még ilyet. Azt hiszem el kell kezdenem, ha így hullanak az emberek.

Összegezzünk. Rám hárult egy órára egy gyászoló nő összes rossz kedve, komorsága. Hát, 1-0 Ági néni javára. 

Ja, fogd a hóra. :D

Ennek nagy megmondója Levi, miszerint a fiúk azért válnak olyanná mint az ovisok, mert meglátják a havat. Ezt hozza ki belőlük. Hát oké. :D Legalább feldobták a napomat. Szerencsére én átvészeltem szárazon, de vicces volt őket látni, ahogyan futnak, és egymást célozzák a hógolyókkal. Headshut! xD
Mindenesetre ez a nap már reggel jónak ígérkezett, mert mikor kiléptem az utcára hó volt. Ezt is megéltük. :)
Aztán többé kevésbé érdekes órák. Angol nagyon jó volt. 'Relax' óránk volt, így témazáró után. Úgy hogy agynyugtató rejtvényeket adott fel a tanár úr. Illetve kettőt, az egyiken fél órát gondolkoztunk, de végülis elmondta a megfejtést. Aztán jött pár agyzsibbasztó feladat. Utána pedig a hétvégi gondolkodtató kérdés: Egy törpe törpeként dolgozik egy cirkuszban. Egyik nap hazajön, és nem lát sehol sem faforgácsot, így öngyilkos lett. De miért? Na miért? Fogalmam sincs. Mindjárt megkeresem neten. Na, olyan megoldásokat találtam csak, ahol az alapsztoriban az volt, hogy ott volt némi fűrészpor, és meglátta, hogy az asztala és a széke hozzá képest kicsi, megijedt, hogy elvesztette az egyediségét. Közben csak valaki lefűrészelte. Na de ez nem a mi sztorink. :S Majd hétfőn megtudom.;)
Bogival ma halálra idegesítettük egymást, hogy ő kit húzott, és én kit. :) Hahaha.
A német témazáró nehéz volt. Vagy nem is tudom. Könnyű, csak én nem tudok németül. :D
Éneken találtam egy éneket aminek az a címe, hogy Ne félj! Hahahaa. :D Belső poén.
Vasárnap lesz Zsozsi bulija, ahova nem tudom hányan fognak elmenni. Én ott lesz az tuti.
Ma még mennem kell zenekarra. Nem örülök neki, de hát ez van. Kötelesség.
Holnap hegedű, zongorás próba. Aztán kamara próba Tomival. :)

Ez most egy ilyen hirtelen jött bejegyzés. Túl tengek az energiától. Csak nem azért mert itt a hétvége? :D
Amúgy egy hetes a blogom. :P LOL.

Fru

u.i.: Szeretem Rózsit. :'DDD

A cup of problem!

                                                                                        
Az agyamra megy az angolházi. 30 kifejezés a minimum... én eddig 8-nál tartok. Elleszek vele egy darabig.
Ma igazából nincs kedvem semmit sem írni. Nincs olyan komolyabb témám, amit ki tudnék fejteni, úgy hogy most ilyen napi összegzés jön.
Suliba semmi különös. Megírtuk a matek témazárót. Azt hittem, hogy jó lesz. Aztán ahogy megbeszéltük Bogival és Mátéval sorra derült ki, hogy úgy mindent elrontottam. Na jó, azért ez enyhe túlzás, de pár feladatot többé-kevésbé elrontottam.
Aztán haza mentem. Megjegyzem előtte 15 percet fagyoskodtam a buszmegállóban. Nesze neked rossz idő.
Azt tudtam, hogy ma jönnek beszerelni az új netet, és Papa itt lesz, hogy várja a szerelőt, de azt hittem, hogy még délelőtt befejezik. Na de most is tévedtem. Papa még mindig itt volt, kellemes meglepetés.:) Szegény már 10 órától itt volt nálunk, és már Anyu osztályfőnöki kézikönyvét olvasta...xD
Aztán kis idő múlva Apu felhívott, hogy nyugodtan menjen haza a Papa, mert a T-miafaszok megint seggek voltak, és ma sem lesz új net. De most komolyan! Egy hónapja rendeltük meg a T-pontban. Aztán sikerült kifundálniuk, hogy végre idehúzza egy szerelő a seggét és megcsinálja. De nem. Úgy érzem még talán 1-2 hónap és lesz új net. :) Juhhé.
Szóval Papa hazament, én meg elindultam Örse, hogy Zsozsival vásároljunk egy kicsit.
Először is Zsozsinak szülinapjára sálat vettem. :D Höh...drága vagy nekem Zsozsikám.** Utána itt is voltunk ott is. És felpróbáltunk egy macis sapkát. ♥
Aztán én elmentem az Ikeába, hogy megnézzem melyik fésülködő asztalt is szeretném. :) Nagyon szépet választottam. Majd kell hozzá venni tükröt. De gyönyörű. Fekete. Már jól kezdődik. :D Régies, ívelt lábai vannak. Ez lesz a szobám éke. Bár a ezzel a bútorral kicsit össze-vissza hatást fog kelteni az egész stílus. Hmmm... Azt hiszem megéri egy ilyen asztalért. :) Majd csak megszokja a szemem. Szép nagy, és lányos. Igazán nőies kis asztal. :D

Pár bennem forgó gondolat:

"Szeretem amikor a semmiről írok sorokat. Vagy éppen oldalakat. Csak többször leírom ugyan azt, kicsit másképp. Jó trükk, hatásos. Olyan mintha valami nagyon mély, elgondolkodtató dologról filozofálnék, közben csak írtam ami eszembe jutott. Aztán megforgattam, és újra, és újra. Most is ezt csinálom. :) Észrevetted? Nem. Most visszaolvasol, és rájössz, tényleg. Szeretem ezt csinálni. Bölcsnek tűnök tőle."


"Úgy érzem, hogy itt van. Közben nem. Nem halt meg, csak messze van. Üsd fel a térképet, és nézd meg melyik kontinens van tőlünk távol, a tengeren túl. Ott van. De ha itthon lenne, akkor sem érhetném el. Miért? Csak. Mert én nem kellek neki, és ő sem kell nekem. Csak úgy vagyunk. Hiányzik. Nem tudom miért. Egyszerűen jó lenne, ha lenne. De nincs. Ezt az időszakot már átvészeltem. 3 hónapomba lelt, vagy többe, míg megértettem magammal, hogy nem lesz következő alkalom. Ez van. Nem csinálom még egyszer végig. Kizárt."


"A 3 évesek nehéz esetek. Annyi mindent lehet nekik venni Karácsonyra. Mondhatni a bőség zavarában szenvedek. És mégsem tudom minek örülne. Mikkel játszottam én ilyen idősen? -tettem fel magamnak a kérdést. Felesleges volt. Úgy sem tudom rá a választ, nem emlékszem. Ő sem fog emlékezni. Ez furcsa. Senki sem tudja mi történt vele kiskorában. Halvány emlékfoszlányai vannak, de semmi több. Vajon miért? Egyszerű: Ilyen az élet. Ez így van kitalálva. Nem kell, hogy máshogy legyen. Ne befolyásoljátok!"


"Sok nagy szó van. Szerelem, élet, halál. Érdekes mind. Semmire sem tudnék pontos definíciót mondani. Ezekről a dolgokról ki így, ki úgy gondolkodik. 
Szerelem. Egyesek szerint -szerintem- nem létezik ilyen idős korban, mint amiben én vagyok. Ez teljesen a nevelésig vezethető vissza. Én kiskoromban úgy éltem, hogy az embernek egy szerelme van, aki a lelkitársa. És ők mindig együtt, boldogan...stb. Most már kicsit más az elképzelésem... Ne használjátok ezt a szót arra, ha valakit csak idegesíteni akartok. Pl.: Juuj, te szerelmes vagy  az xy-ba. Ez egy szép szó. Ne csúfítsuk. 
Élet. Van aki szerint csak egyszer van, és az Egyszer élünk felfogást használja. Mások szerint Mi csak egy elmúló porhüvelyek vagyunk, az Élet hosszú, többször is visszatérünk. Nem foglalok álláspontot. De csak azért, mert nem tudom elképzelni a halált.
Halál. Eddig senkim sem halt meg aki igazán közel állt hozzám. Illetve igen, csak kicsi voltam, és nem tudtam feldolgozni. Lehet még most sem tudom. Sosem sírtam halálesetnél. Nem tudom miért. Félem a halált. Mi lesz, ha a nagyszüleim közül valaki meghal? 15 éve ismerem őket. Fájna, hiányozna... nem lehetne leírni. Nem is akarom. Azt szeretném, hogy örökre éljenek. Tudom, ez gyermek álom, de mégis vágyom rá. Nem szeretek ilyeneken gondolkozni, mégis megteszem. Miért?"


Most visszaolvasva számomra érdekes, hogy mik vannak a fejemben, és hogy hangzanak ezek leírva. Nem tudom kit érdekel ez. Nem is azért írom. Ilyen vagyok. Lehet ebből a blogból sok minden furcsa gondolatom kiderül. Ne féljetek, épelméjű vagyok.:)

Fru

Örülj, ha szeretnek!

Annyira boldog vagyok, hogy az osztályom elfogad. Sőt, szeret, bár ezt nem tudom biztosra állítani. Persze nem én vagyok a központi személyiség, nem is voltam, és nem is leszek. De észre lehet venni egy mosolyból, ha valaki szeret. Olyan sokan mosolyognak rám. És ez annyira jól esik. Köszönöm nektek. 

Egyenlőre nem tudok olyanról, aki valamiért nem szeretne, mindenki legalább a "semmi bajom nincs vele" szinten van. :D És persze sokan vannak, akik ennél is többek. Jó barátok, akikkel lehet beszélgetni, és még az unalmas napjaimat is kiszínezik. Lehet, hogy ha valaki az osztályomból olvassa ezt a blogot arra gondol, hogy nem is szoktunk annyira beszélgetni, itt most tuti nem rám gondol. De lehet! Vannak akiket nagyon szeretek az osztályból, mégsem vagyok úgy velük mint a Bogival, vagy Fannival...stb.(még vagytok legalább négyen, úgy hogy ne aggódj, ha nem vagy most ideírva.:D)  Lehet, hogy mindennap egy pár mondatot beszélgetünk, vagy éppen csak egy kedves szót szólunk egymáshoz. Vagy éppenséggel egymásra mosolygunk. Szóval, most gondold át, hogy vajon te ilyen vagy-e velem. Én sokat fel tudok sorolni, hogy nekem ki ilyen.:) Szerencsére. 

Gólyatáborban annyira kis nyuszi voltam. Sokáig. Csak tábor végére nyíltam meg egy kicsit a többieknek. És ez szerintem nem baj. Lehet nehezebben barátkozom így, de megválogatom a barátaimat. Persze most már jóval gyarapodott a társaság körülöttem. Olyanokkal is nagyon jóban lettem, akiket eleinte annyira nem szerettem. Talán azért, mert nem beszéltünk semmit sem. :) 

Köszönöm még egyszer az osztályomnak, hogy ennyire kedvesek. ♥

Ott vannak a régi barátaim, és akik még mindig a legjobb barátnőim -Rita és Mesi. :) Tőlük rengeteg támogatást kaptam, és megannyi jó napot. 

Ritával azt hiszem 3-ban lettem jóban. (vagy 2... hát figyeljetek, régen volt már.:$) A új barátságomra ráment egy régi, de igazából nem bánom. Egy nagyon jó ember van most már mellettem. 

Mesivel úgy 6. év végén lettünk jóban. Igazából fogalmam sincs hogy. Csak megtörtént. :D Azóta temérdek vicces, és jó napunk volt együtt. 

Nektek is köszönöm, hogy elfogadtok, és kiálltok mellettem. ♥

Tavaly február és április között volt, akit nem nevezünk nevén. :D Neki is van mit köszönnöm, mert sok önbizalmat adott. Lehet nem illünk össze, de jó volt vele beszélgetni. Nem hiszem, hogy olvassa ezt a blogot, de Ő is fontos mérföld kő volt az életemben. Jó ha ezt tudja. :) 

Rengetegen vagytok még, akiknek köszönhetek valamit, valamiben segítettetek. Úgy hogy mindenkinek, aki eddig részt vett vagy/és ezután részt fog venni az életemben egy nagy nagy köszönöm, hogy azzá tettetek, aki vagyok! ♥

Most pedig, napi fontos dolgok. :D

Az emberekről megváltozhat a véleményünk. Így vagyok most például a matektanárommal. Nem is olyan gonosz mint gondoltam. Jó, tanár, nem lesz a szívem csücske, főleg hogy matekot tanít. De egy kellemeset csalódtam benne. Sajnos azért holnap témazárót írunk, hogy egy kicsit azért neheztelek rá...

Ha már a tanároknál tartunk. Szemes tanárúr elvette az osztályterem kulcsát, mivel mi ordenáré módon üvöltözünk, és hogy itt vagyunk a tanári mellett, és ő ezt nem tűri, úgy hogy minden szünet elején jön, és bezárja a termet, és minden szünet végén jön, kinyitja.(érsd: ki kell mennünk szünetre, nem lehetünk a teremben.) Ja, és még a 2. szinten sem lehetünk. Ahhoz képest mi Bogival mindig ott ülünk a termünk közelében a radiátornál...:) Szerencsére ez csak ezen a héten lesz. Aztán új hét, új esély. :D 

És a nap legfontosabb eseménye: húztunk karácsonyra. Csak azért drukkoltam, hogy lányt húzzak. Kit húztam?! Na kit?! Hát csak nem fiút? De... Tudja, hogy út húztam. De véletlenül sem segítene, hogy mit vegyek neki... köszönöm. :D 

Már csak attól féltem, hogy ne az Otti húzzon, vagy valamelyik tanár.. :D De nem, mert Anna ma odajött, hogy ő tudja ki húzott, de nem mondja el. Ne mondjátok el! Egyszer az életben végre meglepetés fog érni. xD

Ja, és esett a hó... plusz egy kis ónos eső, ami miatt csúsztak az utak. Juhhé. De mivel én imádom a havat, ezért nem szólom le. :D "Az ördög ügyvédje" (milyen költői vagyok ma...) 

Ez egy jó hosszú bejegyzés lett.:) Ha elolvasod gratulálok, ha nem megértelek. :D

Fru