Sok butaság

Illene írnom már valamit. Összefoglaló az ősziszünetemről? Drasztikus változások az életemben? Semmi különös. Mint minden szünet, rövid volt. (és az a durva, hogy a nyári szünet is már...). Amúgy nagyon pozitív ember vagyok -szerintem. Szeretem kitárgyalni a dolgokat, és megnézni minden oldalról, és a végén próbálok jó következtetést levonni. Sokszor beszélek hülyeségekről, semmiségekről. Régen mindig mondták a szüleim, hogy mennyit beszélek, és hogy az lenne csoda, ha elhallgatnék. Ez manapság már egyáltalán nem igaz rám. Csak szorosabb baráti körökben, és akkor sem mindig. A különbség a családom, és az ismerősök közt az, hogy a családtagok előtt önmagam merek lenni. Ha úgy tartja kedvem a földön fetrengek, és vadászom a macskára. Az is én vagyok, csak kicsit óvodásabb. Nekem nem kell még komolynak lennem. Játszhatok. Persze tudnom kell, hogy hol a határ, és ezt másoktól is elvárom. Hogy ne idegesítsenek halálra, és vegyék észre, hogy elegem van. Nem mindig van ez így, és sokszor megbántódom, de ezen dolgozom, és már sokkal kevésbé vagyok sértődékeny is. Értem a viccet -többségében. Csak azt nem, amikor valakit a semmiért cikiznek, és itt most nem magamra gondolok, mert engem nem szoktak -vagy nem veszem észre mert annyira aberrált vagyok, hogy még ez sem tűnik fel. De az nagyon zavar, ha másokkal szemétkednek. Bár nem állok ki sokszor mellettük. Vagy mert nem merek, vagy mert én is cikizem. Gáz, de megteszem. Egyre ritkábban, de néha azért becsúszik egy-egy gonoszkodásom.

Hűű, nemtudom hogy jött ez a hirtelen lelkifröccs. Talán mert nem találkoztam Ritával ma, és mert nem öntöttem ki a lelkem neki. Nagyon nagyon hiányzik még mindig a régi közegem, de szeretem az újat is. Ha tehetném összeolvasztanám a kettőt, és én lennék a legboldogabb. De tudom hogy nem lehet, ezért úgy kell szerveznem az életem, hogy mindenre legyen időm. Ehhez persze nem elég a napi 24 óra. Mindimum 30 kéne, hogy én tökéletesen meg legyek elégedve. Talán sokat alszom...:D Amúgy az a fura, hogy lelkiismeret furdalásom van az alvás miatt. Ha mondjuk 10-kor kelek fel szünetben/hétvégén akkor totálisan rosszul vagyok magamtól, hogy már simán tenni kéne a dolgom 7-kor, hogy ne vesztegessek el semmit sem a napból. Ez már baj? Tejóég.:D

Szerintem mindenki vágyik a változásokra. Nézegetek képeket szobákról, és arra gondolok, hogy "ez nekem miért nem jutott eszembe?" "neki miért ilyen jól néz ki?". Pedig nemrég jutottam el oda, hogy meg vagyok elégedve a sajátommal. Még van 1-2 dolog, amin változtatnom kell, de nincs túl sok erőm nagyobb változtatásokat csinálni. Lenne kedvem ahhoz, hogy havonta átrendezzem a szobát, de valljuk be, hogy ezt elég nehéz lenne megvalósítani. Szeretnék más színeket, és tervezem, hogy átfestem, de az munka. Én meg általában nagyon jól eltervezem, hogy mit fogok csinálni, és mikor, de amikor el kell kezdeni előtör bennem a leglustább énem. Vagy elkezdem, de nyafogok, hogy ez nem nekem való, és amúgy is koszos, fáradt vagyok. Hát ugye kéne mit változtatnom, és úgy tervezem, hogy tavaszra meg is teszem ezt, egy kis festéssel.:D
Eléggé kezdek önálló is lenni. Tudok főzni/sütni...Ami nem azt jelenti, hogy csinálom is, de ha elém raknak egy receptet, akkor talán még meg is tudom csinálni kisebb-nagyobb segítséggel. De ez jó kezdet.
Ha úgy vesszük dolgozni is járok, ami nekem inkább szórakozás, és még pénzt is keresek vele. De már elterveztem, hogy nyáron vállalok diákmunkát is.

És ha már a hátrányaimat sorolom, akkor még hozzá kell tennem, hogy kezdek (már tavaly óta) feeling-függő lenni. Van egy életérzés pl.: ha forrócsokit iszom hóesésben, és az már életcélom, hogy ezt megvalósítsam. Vagy nyáron egy stégen napozni, és ugrálni a vízbe, és nevetni. Ilyenkor már nem is pillanatra figyelek, hanem hogy "huhhú milyen feeling ez mááár!".

De mostmár tényleg teljesen hülyének érzem magam, hogy ilyeneket írok.

És a naplómban sem írtam egy hete.

És már 14 perce el kellett volna mennem készülődni holnapra.

Talán csak azért írok ilyenekről, mert nem akarok arról írni. Nem tudom meghazudtolni önmagam.


Na szép.