Utálom magam,amiért el tudom fogadni,hogy már nincs köztünk.
Utálom magam,amiért nem törődtem vele eleget.
Utálom magam,amiért nem zokogok az ágyamban,hogy újra legyen itt.
Ki fog nekem pacsit adni,ki fog nekem hemperegni,ha kérem?
Az élet megy tovább,de ő lelépett. A lelkiismeretem szerint gyászolnom kéne,a szívem szerint bele kéne nyugodnom,hogy már nem szenved,az agyam szerint meg csak egy kutya volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése