Nevetséges vagyok. Már magamon nevetek, hogy mit szenvedek itt össze. Kb 2 hónapig nem is érdekelt, hogy nincs, most meg hirtelen erővel újra feléledt bennem a hiányérzet. Jó, mondjuk eddig semmilyen kapcsolatot nem tartottunk, és a hiányérzet kezdetekor élőben láttam, beszéltem vele, és meg is ölelt. Szóval ez nyomós indok lehet, de azért mégsem. Mert sok ideig nem kellett. És magamon sem igazodok ki, és rajta sem. Ez van. Lesz valahogy, és innentől nem érdekel.
Sp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése