Ma sokat gondolkodtam a kapcsolatokon. Ritának most összejön ha minden igaz. Az a fiú miért tudott olyan normális lenni hogy elhívta randira? Minden nap felhívta telefonon. Nem mászott rá. Várt. Kevés ilyen van már. Sokan azt hiszik, hogy élhet egy kapcsolat a gépen keresztül is. Én is azt hittem. Beszélgetünk, jól elvagyunk. De nem találkozunk sokat. Azt hisszük, hogy ismerjük egymást, közben nem. Örülök, hogy Rita ilyen fiút talált. Megérdemli.
Én meg várok. Hogy jön valaki, aki ilyen. De nem kell sietnie. Most jól elvagyok. Felmászok a vártornyomba, és várom a megmentő herceget. Azt hiszem várni fogok még egy darabig.
Amúgy meg jól érzem magam. Elmegyek erre-arra. Beszélgetek, nevetek. Sokkal nyugodtabb vagyok. Iskola időben rengeteget sírtam itthon. De csak azért, mert feszült voltam, és bármi kisebb dolog miatt is elpattanhatott bennem valami. Most pedig utoljára táborban sírtam. Akkor is csak elszakadt bennem egy húr, ami visszatartotta a könnyeimet. Bár hamar elmúlt a nyugtalanság, a könnyeim folytak tovább. Annyi felgyülemlett, hogy már ki akartak jönni.
Nem tudok mit mondani már. Várok valamire. Magam sem tudom miaz, de már várom. Nagyon is.
Ui.: Kedves időjárás! Kérjük vissza a nyarunkat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése