Egy kocsiban ültünk. Taxiban. Valahonnan -messziről- jöttünk haza. Volt még egy vagy két ember mellettünk, de nem emlékszem hogy kik.
A vállára hajtottam a fejem -vagy ez még előtte volt? Nem emlékszem, hogy mi hogy jött sorrendben. Aztán valahogy távolabb ültünk, és akkora üresség támadt bennem. Megint közel akartam érezni.
Furcsa mód nem szakított fel bennem semmit. Talán mert nincs alapja a dolognak. Vagy ami volt, azt már kitörölte pár dolog.
Szeretném látni, de erről lekéstem. Elcsesztem. Már nem oda jár, ahol véletlenül is összefuthatunk. Most ki tudja mikor hol van. De még találkozunk. Hamarosan.
Kipakoltam, és rendet tettem a szekrényemben. Most annyi szép pedáns az egész. Tetszik.
Dobozokba pakoltam a cuccaim. Kotta. Suli. Újságok és Emlékek. Az Emlékek dobozba mindenfélét bepakoltam: osztályfényképet, oklevelek, plüss, kép... Jó lesz majd elővenni néha, és megnézegetni.:)
Ma kaptam kölcsön egy könyvet Bogitól. Rachel könnyei. Még nem kezdtem el, de hamarosan az is meglesz.
Jó úgy leülni szórakozni, hogy tudom minden kész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése