Amikor jöttem haza zenét hallgattam. Van ennek a napnak egy olyan fura érzése, hogy "ez egy jó nap". Pedig reggel 5 órai (visszaalvós, nyafogós) keléssel és vérvétellel indítottam Budán. (Igen, az egészségügyi story folytatódik!) Aztán bementem a suliba. Volt még 15 percem kicsöngőig, addig a lépcsőn ültem, és átnéztem a matekot. Amikor kicsöngettek jöttek az osztálytársaim, és fura mód örültem, hogy itt vagyok. Bioszon semmi sem történt, kicsit lemaradtam az írással, de semmi több. Nyavajogtam, hogy fáj a karom. Utána matek témazárót írtunk, ami pocsék lett. De még ez sem vette el a nap jó érzését. Közben rájöttem, hogy simán hazamehetnék, mert van igazolásom. Főleg, hogy az éneket tovább akarta tartani Zsanett néni. De nem mentem. Irodalmon elültetett a tanárnő Otti mellől Brigi mellé. Ezután ének jött, ahol Bogi és közém Patrikot beültették. 50-kor viszont elmentem, mert ugye hegedűórám volt. Rájöttem, hogy imádok egyedül utazni a buszon miközben zenét hallgatok, de csak ha ülhetek. Utána volt az órám, és mikor jöttem haza, nálunk a buszmegállóban összefutottam Mátéval. Nem mondott semmit, csak nevetett, és az óráját mutogatta. Én is csak nevettem, és továbbsétáltam. Utálom, mikor egy olyan emberrel találkozok, akivel amúgy nem szoktam minden nap sokat beszélni, és akkor előadjuk a kényszerbájolgást. Mátéval szoktam beszélgetni, de ez pont jó volt, hogy csak nevetett. Nekem is jó kedvem lett, és nem éreztem magam kínosan. Szóval megadja az alaphangulatot ez az egymásra nevetés. Boldogsááág! :]
Ja, és új a képem is! :]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése