Studying, studying and studying

Lenne pár ötletem egy szép illúzióhoz. Például reggel felkelek, a lakás tiszta, rendes, meleg. Még mindenki alszik.  Kisurranok a konyhába a hálóingembe, és készítek magamnak egy kávét. Esik a hó, és én a konyhapultnál ülve bámulom a hóesést. Ezután felöltözöm, sminkelek, elkészülök, és elindulok a városba. Egyedül. Vásárolgatok, karácsonyra, magamnak. Nézelődöm. Minden bolt előtt annyi időt töltök el, amennyit csak akarok. Nincs aki azt mondaná, hogy nézzük meg még ezt, meg azt, menjünk már. Beülök egy kávézóba, rendelek egy forrócsokit. Viszek magammal könyvet. Ablak mellé ülök, hogy olvasok a gyenge, téli napnál. Utána hazamegyek, és hasznosan töltöm el az időmet. Készülődök a karácsonyi ajándékokkal, pakolok, rendezgetek. Utána felöltözöm melegen, csinálok egy forró mentateát, és kiülök az erkélyre.
Nagyjából egy szót sem kellene szólnom egész nap, még is tökéletes lenne. Csak egyedül.

De ez most nem adatik meg, mert utolsó hét jön, bele kell húzni még szünet előtt, és tanulni a témazárókra, röpikre, felelésekre. A félév vészesen közeleg, és kezd összeállni a fejemben egy kép a bizonyítványomról. Nem lenne túl fényes. Ma is tanultam. De későn keltem, sokáig készülődtem és csak délben kezdtem tanulni. Törire nem sok időt fordítottam, föcire annál inkább, de még rég nem fejeztem be, és holnap nem is leszek itthon. Megyek vásárolni Mamával és Tomival, ami jó, de hétfőn nem fog nekem ez kifizetődni. És ha belegondolok mához két hétre már az ajándékokat fogom bontogatni a fa alatt. A karácsony vészesen közeleg, és egy szeptemberi rémálmom jut eszembe egyfolytában: senkinem sem veszek ajándékot. Amikor találok valami jót, akkor kicsit megnyugszom, de van még pár emberek, akiknek fogalmam sincs hogy mit vegyek... De nem akarok erre gondolni. Mindenhez van kedvem, meg nem is. Kikapcsolom a gépet, megyek, és olvasok, mert abból nem lehet baj.

*Sok mindenki hiányzik, de legfőképpen a naplóm.*