Le vagyok maradva. :/

*Mármint most így blogban. Sok minden történik velem, de egyszerűen nagyon kimerült vagyok, és valahogy nincs is kedvem írni. Mint láttátok a tegnap előtti bejegyzésemet is tegnap közöltem. :/*

Még mindig azon vagyok kiakadva, hogy nem kapott el a karácsonyi láz. Könyörgöm, négy nap múlva Szenteste... Próbálkozom erősen. Most is párologtattam 'Advent' (mézeskalács) illatú olajat, meg itt ég mellettem a vanília illatú gyertya. 

Azt hiszem, hogy azért vagyok zavarban, mert változott a környezetem, a körülöttem lévő emberek, szokások. Úgy vagyok vele mostanában, hogy nagyon szeretném visszakapni a régi osztályom. De persze az új ismerőseimet, barátaimat is szeretném megtartani. Nehéz ez így. Egyenlőre nem szoktam meg a változásokat, és azért is vagyok ennyire fáradt, és ingerlékeny. 

Egy rövid összegzést azért leírok a tegnapi napról, mert nem volt semmi. :) Tehát ugye volt nálunk a Viva forgatni, így lemaradtam szinte az összes órámról, kivétel föci és tesi. Ám a drága töri tanárunk így is megíratta az osztály maradékával a témazárót, és állítólag rólunk annyit mondott, hogy egyest kapunk, mert a Viva nem egy tantárgy. Innen is közlöm vele, hogy a semmire NEM ADHAT egyest, és nem csak úgy lógtunk, igazolva van nekünk. :) Úgy elfogadom, hogy megírat velünk egy nehéz témazárót, és esetleg arra kap valaki egyest, bár én biztosan nem, mert én készülök... Ha meg csak úgy ad egy egyest, azt nem fogom hagyni. 

Mindenesetre egy egész jó nap volt, bár még mindig úgy vagyok vele, hogy jobb lett volna, ha már akkor szünet van. 

A mai napon rövidített órák voltak, de én ebből is csak az első hárman vettem részt, mert utána mentem próbálni a kamarával. Ugyanis ma volt a karácsonyi hangverseny a suliban. Örök hálám az osztálynak, hogy nem jöttek el. Illetve Vikit és Erzsit láttam, de ők is elhúzták a csíkot egy kis idő múlva. :D Komolyan nem akarom, hogy lássanak abban az apáca szoknyában. Rémisztő. :|

Nem hiszem el, hogy alig ülök le a gép elé, és máris valaki rám akaszkodik, pontosabban Gergő. Előző két napban egy szavam nem volt, mikor  EGÉSZ NAP itt ült. Én ma leültem végre, írok, zenét hallgatok. Erre ő hazajön, és elkezd velem ordibálni, hogy azonnal engedjem át. Hol élünk, komolyan?! Én mért tudok normális hangnemben beszélni, és még épp, hogy csak hazaér és máris veszekszik velem. Ezért vagyok mindig feszült...-.- Köszönöm.

Boginak pedig, hogy igen, leleményes vagy.:D ♥

Fru