Apró örömök.

Elkezdtem írni valamit. De jött egy sokkal jobb ötlet. Mikor Anyu hazajött, nagyon mosolygott, és azt mondta, hogy Erától (kozmetikus) kaptam valamit. Karácsonyra. Nem nagy ajándék, de nagyon örülök neki. Egy kis tégely csoki illatú bőrradírt kaptam, és Gergő is. :) Nagyon jól esett.
Rájöttem, hogy az életben nem az számít, hogy minden napod valami elképesztően jó legyen, és mindig történjen valami érdekes. Nem! Rájöttem, hogy az ilyen apró figyelmességekért érdemes élni. Hogy érzed, valaki gondol rád, bárki is legyen az.
Szerintem te is tudsz ilyet mondani, hogy amikor hazajöttél, valami apró dolog várt. Ha éppen csak annyi, hogy anyukád oda tett az asztalodra egy csokit, vagy merő szívességből kitakarítottak nálad is. Jó esik, nem? Ennyit te is megtehetsz. Otthon vagy szinte egész délután, oké tanulsz, de még mindig van egy kis időd. Mosogass el! Én már csináltam ilyet Gergővel, hogy vacsora után, már mindenki aludt, mi meg elmosogattunk. És Anyu annyira örült, hogy nem kellett neki állnia hajnalban.

Jó újra érezni, hogy barátok vagyunk. Mármint tudom, hogy azok vagyunk. De újra elmegyünk ide-oda. És ez jó érzés. Végre beszélgetünk, és tudom, hogy minden rendben van. ♥
Lehet mostanában nagyon sokat írok a barátokról. De még tavasszal jöttem rá, hogy én bárki után is futok, a barátaim lesznek azok, akik mindig ott állnak mellettem, és újra talpra állítanak.
Ez van.
Ennyi telik tőlem. Majd ha holnap megyek suliba, már biztos máson fog járni az eszem.

Fru