A cup of problem!

                                                                                        
Az agyamra megy az angolházi. 30 kifejezés a minimum... én eddig 8-nál tartok. Elleszek vele egy darabig.
Ma igazából nincs kedvem semmit sem írni. Nincs olyan komolyabb témám, amit ki tudnék fejteni, úgy hogy most ilyen napi összegzés jön.
Suliba semmi különös. Megírtuk a matek témazárót. Azt hittem, hogy jó lesz. Aztán ahogy megbeszéltük Bogival és Mátéval sorra derült ki, hogy úgy mindent elrontottam. Na jó, azért ez enyhe túlzás, de pár feladatot többé-kevésbé elrontottam.
Aztán haza mentem. Megjegyzem előtte 15 percet fagyoskodtam a buszmegállóban. Nesze neked rossz idő.
Azt tudtam, hogy ma jönnek beszerelni az új netet, és Papa itt lesz, hogy várja a szerelőt, de azt hittem, hogy még délelőtt befejezik. Na de most is tévedtem. Papa még mindig itt volt, kellemes meglepetés.:) Szegény már 10 órától itt volt nálunk, és már Anyu osztályfőnöki kézikönyvét olvasta...xD
Aztán kis idő múlva Apu felhívott, hogy nyugodtan menjen haza a Papa, mert a T-miafaszok megint seggek voltak, és ma sem lesz új net. De most komolyan! Egy hónapja rendeltük meg a T-pontban. Aztán sikerült kifundálniuk, hogy végre idehúzza egy szerelő a seggét és megcsinálja. De nem. Úgy érzem még talán 1-2 hónap és lesz új net. :) Juhhé.
Szóval Papa hazament, én meg elindultam Örse, hogy Zsozsival vásároljunk egy kicsit.
Először is Zsozsinak szülinapjára sálat vettem. :D Höh...drága vagy nekem Zsozsikám.** Utána itt is voltunk ott is. És felpróbáltunk egy macis sapkát. ♥
Aztán én elmentem az Ikeába, hogy megnézzem melyik fésülködő asztalt is szeretném. :) Nagyon szépet választottam. Majd kell hozzá venni tükröt. De gyönyörű. Fekete. Már jól kezdődik. :D Régies, ívelt lábai vannak. Ez lesz a szobám éke. Bár a ezzel a bútorral kicsit össze-vissza hatást fog kelteni az egész stílus. Hmmm... Azt hiszem megéri egy ilyen asztalért. :) Majd csak megszokja a szemem. Szép nagy, és lányos. Igazán nőies kis asztal. :D

Pár bennem forgó gondolat:

"Szeretem amikor a semmiről írok sorokat. Vagy éppen oldalakat. Csak többször leírom ugyan azt, kicsit másképp. Jó trükk, hatásos. Olyan mintha valami nagyon mély, elgondolkodtató dologról filozofálnék, közben csak írtam ami eszembe jutott. Aztán megforgattam, és újra, és újra. Most is ezt csinálom. :) Észrevetted? Nem. Most visszaolvasol, és rájössz, tényleg. Szeretem ezt csinálni. Bölcsnek tűnök tőle."


"Úgy érzem, hogy itt van. Közben nem. Nem halt meg, csak messze van. Üsd fel a térképet, és nézd meg melyik kontinens van tőlünk távol, a tengeren túl. Ott van. De ha itthon lenne, akkor sem érhetném el. Miért? Csak. Mert én nem kellek neki, és ő sem kell nekem. Csak úgy vagyunk. Hiányzik. Nem tudom miért. Egyszerűen jó lenne, ha lenne. De nincs. Ezt az időszakot már átvészeltem. 3 hónapomba lelt, vagy többe, míg megértettem magammal, hogy nem lesz következő alkalom. Ez van. Nem csinálom még egyszer végig. Kizárt."


"A 3 évesek nehéz esetek. Annyi mindent lehet nekik venni Karácsonyra. Mondhatni a bőség zavarában szenvedek. És mégsem tudom minek örülne. Mikkel játszottam én ilyen idősen? -tettem fel magamnak a kérdést. Felesleges volt. Úgy sem tudom rá a választ, nem emlékszem. Ő sem fog emlékezni. Ez furcsa. Senki sem tudja mi történt vele kiskorában. Halvány emlékfoszlányai vannak, de semmi több. Vajon miért? Egyszerű: Ilyen az élet. Ez így van kitalálva. Nem kell, hogy máshogy legyen. Ne befolyásoljátok!"


"Sok nagy szó van. Szerelem, élet, halál. Érdekes mind. Semmire sem tudnék pontos definíciót mondani. Ezekről a dolgokról ki így, ki úgy gondolkodik. 
Szerelem. Egyesek szerint -szerintem- nem létezik ilyen idős korban, mint amiben én vagyok. Ez teljesen a nevelésig vezethető vissza. Én kiskoromban úgy éltem, hogy az embernek egy szerelme van, aki a lelkitársa. És ők mindig együtt, boldogan...stb. Most már kicsit más az elképzelésem... Ne használjátok ezt a szót arra, ha valakit csak idegesíteni akartok. Pl.: Juuj, te szerelmes vagy  az xy-ba. Ez egy szép szó. Ne csúfítsuk. 
Élet. Van aki szerint csak egyszer van, és az Egyszer élünk felfogást használja. Mások szerint Mi csak egy elmúló porhüvelyek vagyunk, az Élet hosszú, többször is visszatérünk. Nem foglalok álláspontot. De csak azért, mert nem tudom elképzelni a halált.
Halál. Eddig senkim sem halt meg aki igazán közel állt hozzám. Illetve igen, csak kicsi voltam, és nem tudtam feldolgozni. Lehet még most sem tudom. Sosem sírtam halálesetnél. Nem tudom miért. Félem a halált. Mi lesz, ha a nagyszüleim közül valaki meghal? 15 éve ismerem őket. Fájna, hiányozna... nem lehetne leírni. Nem is akarom. Azt szeretném, hogy örökre éljenek. Tudom, ez gyermek álom, de mégis vágyom rá. Nem szeretek ilyeneken gondolkozni, mégis megteszem. Miért?"


Most visszaolvasva számomra érdekes, hogy mik vannak a fejemben, és hogy hangzanak ezek leírva. Nem tudom kit érdekel ez. Nem is azért írom. Ilyen vagyok. Lehet ebből a blogból sok minden furcsa gondolatom kiderül. Ne féljetek, épelméjű vagyok.:)

Fru