iFeszt

Fáradt vagyok, de úgy gondolom, hogy ha minden gondolatot le akarok írni, akkor még most kell. Gondolom Bogi úgyis szeretné tudni a véleményem, meg ugye Andris hívott beszélgetni, és nem árt, ha leírom magamnak, hogy el ne felejtsem...:D
Szóval úgy gondolom, hogy ez az iFeszt arra volt jó, hogy véglegesen is rendet tegyek a hitemben. Volt ami a tanításban és a dicsőítésben tetszett, és volt ami nem. Ugyebár én református vagyok. Templom, Biblia, Istentisztelet, Zsoltárok. Elég konzervatív, bár a reformátusok úgy gondolom, hogy még a felengedettebb keresztyének.
Ellenben a pünkösdi hátat fordít minden réginek, és tökéletesen új, merész felfogásban dicsőítik az Urat és Jézust. Ez nekem hol tetszik, hol nem. Bogi már tudhatja, hogy bizonyos dolgokban ragaszkodom a hagyományhoz -lásd hegedű.
Lényeg, hogy nekem sok volt ez a rengeteg Hallelujah, Ámen, és hogy érted zenélünk Jézus, és Őt tapsoljuk meg. Igaz, én itt önszántamból beleugrottam a közepébe, és most próbálom feldolgozni.
Már mostanra is teljesen szétzilálódtak a gondolataim, lehet jegyzetelni kellett volna.:D
A dicsőítés amúgy tetszett, hogy hangszeren játszottak, és így dicsérték az Urat. De az nekem tényleg fura volt, hogy Őt tapsoljuk meg, és mindenki fennállva tombolt. Olyan hatásvadász volt számomra. A dicsőítésből azt tanultam, hogy lehet felszabadultabban is tenni az Úr kedvére, és a ha azt mutatjuk, ami a tehetségünk, amit Ő adott nekünk, akkor jót cselekszünk.
Voltak még tanítások. Az első napon arról szólt, hogy az Úrral hogy teljesítsük ki a kapcsolatunkat. Ez számomra annyira nem volt érdekes, bár tény, hogy évek óta nem imádkoztam, talán tavaly egyszer-kétszer. Aztán ma volt egy, ami engem érintett. Hogy Isten nem hiába teremtett olyan külsővel és belsővel, amilyen vagyok. Ez a terv része, a velem való terve. Nem szabad változtatnom magamon, mert azzal az Ő munkáját gyaláznám. Gyakorlatilag ezzel azt mondom, hogy fogadjuk el magunkat. És nekem ez fontos, mert sokszor nem megy. Már csak ezért is megérte elmennem.:)
Viszont este a kapcsolat a világgal volt a téma, amiről én nagyon máshogy vélekedek. Azt mondták az ifiknek, hogy a feladatuk, hogy megtérítsenek 2-3 embert, mert ennyi vár az osztályban rájuk. Ez az ő elhívásuk most.
A végén ami még nagyon tetszett, hogy Bogi és Andris értem imádkoztak. Nagyon nagyon jól esett, bár Andris imádságának a felét sajnos nem hallottam, mert közben elkezdtek énekelni. De ez tényleg megérintett, és köszönöm.:)
Visszatérve a megtéréshez. Andris elmondta, hogy nem számít Istennek, hogy milyen gyülekezetben vagyok, hiszen Ő szeret engem, és úgy áldjam a nevét. Pontosan így gondolom én is. A Bibliában is a próféták megtérítik a pogány embereket. Ezt még meg is értem, hiszen hittel teljesebb az élet, Isten segít, és minden embert szeret. De manapság néha úgy érzem, hogy a gyülekezetek egymás ellen mennek. Hogy ki miben más, miben jobb. És én úgy érzem, hogy két szék közé estem, mert nem akarok ebben részt venni. A magam módján akarok imádkozni, helyettem ne mondják el, nem fogom elismételni, mert nem vagyok papagáj. Nem tudok olyan felszabadultan dicsőíteni, mint Bogiék, de olyan komolyan sem, mint a reformátusok. Szeretnék a saját nyelvemen szólni Istenhez.

Ez a két nap arra volt jó, hogy eldöntsem magamban végre, hogy el akarok menni konfirmálni, megerősíteni a hitem. Természetesen maradok református.
Tetszik, hogy ennyire máshogy fogják fel a dolgokat. Kicsit a négerekhez tudom hasonlítani, ahol ugyanilyen felszabadultan énekelnek Isten magasztalására.
Amúgy feltűnt, hogy az alkalmat sosem egy Miatyánkkal, vagy az Apostoli hitvallással zárták.:D

Köszönöm Istenem, hogy Bogi az egyik legjobb barátnőm lehet, és általa megismerhettem ezt a másféle gyülekezetet. Segítettél abban, hogy megszilárduljon a hitem benned, és Jézusban. Hiszem, hogy nem véletlenül jöttem el az iFesztre, ennek így kellett lennie. Tapasztaltabb lettem, és mostantól hűen foglak szolgálni Téged. Bocsásd meg nekem, hogy kizártalak több éven keresztül, és nem akartalak meghallani. Köszönöm, hogy ilyennek teremtettél, amilyen vagyok. Tudom, hogy Te tökéletessé tettél arra a feladatra, amire megszülettem. Gyakorolni fogom a tehetségem, amivel megáldottál. 

Áld meg Bogit és egész családját, amiért kedvesek voltak velem, és segítettek megismerni az ő gyülekezetüket. 

Ámen.