Megy a Doktor House, már ezerszer láttam ezt a részt. House kontra Isten.
Reklám.Böngészek az interneten. Rákattintok arra az oldalra, ahonnan a képeket szoktam leszedni a postokhoz. Ma nem volt kedvem írni. Mert minek. Egész nap itthon voltam. Jó, történt olyan, ami érdekes, de az nem olyan amit meg akarok itt osztani egy az egyben. Így hanyagoltam az írást. Szóval visszakanyarodva a képekhez, csak gondoltam nézelődök kicsit. Jobb dolgom úgy sincs. És ezt találtam. Rögtön az első oldalon a második kép. Még legörgettem a lap aljára, de tudtam, hogy ezt a képet le kell töltenem. Viszont a laptopon nem tárolok csak úgy fájlokat, mindig le szoktam törölni, mert ezt Apu is használja, aztán nem akarom telepakolni minden felesleges cuccal. Így hogy ne legyen bűntudatom kellett neki egy postot biztosítanom. És ha már csak úgy beillesztem, akkor leírom hozzá ezt a kis történetet is magyarázatként. Mert a kép amúgy egyáltalán nem tükrözi a mostani lelkiállapotomat. Csak megtetszett.
Vasalok. Életemben először. Haladok?
Kivasaltam pár pólót. Emlékszem hogy valamit akartam még mondani. De elfelejtettem. Túlságosan kellett összpontosítanom a gyűrődésekre, és a vasalóra. Emberpróbáló feladat.
Tudom hogy úgy kezdődött volna a mondtad, hogy 'és ha már itt vagyok...', de mindegy. Nem lehetett annyira fontos.
A lényeg, hogy holnap irányt veszünk Szabadisóstó felé. Aha, Balaton. Legjobb időben, de sebaj. Már egészen várom. Így indulás előtti estére. Talán csak azért mert holnap az új pólómban megyek.
A kis életemről lesz post. Remélhetőleg öt napig tartalmasabb, mint ez a mintapédány. Úgy őszintén nem vagyok büszke magamra, hogy ilyeneket írok.
De lám. Egy képtől mennyire megeredt a nyelvem. Búcsúzom, de csak ma estére. Remélem jó lesz ez a pár nap. Remélem viszonylag hamar eltelik, és találkozom azokkal, akikkel már nagyon szerettem volna.
És akkor a kép, aki mindezt a szókavalkádot okozta:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése