Amsterdam. Nem értem mit mond az elején, de nagyon flash. Sokszor mondom viccből hogy flash. Mert először is jó kimondani, másodszor mert ez egy olyan érzés, amit magyar szavakkal nem tudsz megfogalmazni. Ez csak olyan flashelés. Írni sem tudok, mert itt vonaglok a zenére. Dam-dam-dam. Szétzúzza a gondolataimat. Igazából pont erre gondolok. Hogy zene közben nem tudok gondolkodni. Illetve van pár szám. Ami lassú, mondanivalója van, azok alatt szoktam gondolkodni. De ilyen house musicra képtelenség. Szóval itt ülök az ágyamon, fülhallgatóval a fülemben.
Black and Yellow. Szép emlékek. Tábor. De tovább kapcsolok, mert nem szeretem csak ahogy mondja hogy: Yeah, aha, blablabla Balck and yellow, black and yellow.
Sweat. Can you be doctor? Tovább.
Someone like you. Pontosan ilyen zenék alatt szoktam gondolkodni. Szomorú. Lassú. Szép. Elmélkedős. Szeretnék zongorázni. Megy, egy kicsit. De két kézzel nem. Kottát tudok olvasni, vagyis csak a technika kellene. De maradok a hegedűnél. Van olyan szép hangja. És maga a hangszer is sokkal szebb. És nem utolsó sorban kisebb is. Szállítható.:D Tovább.
What a feeling. Egyike azoknak a zenéknek, amikre elképzeltem egy klipet. A buszon vagyok, táborban. És táncolok. Én éneklem. Mindenki engem néz, és tetszik nekik. Együtt tapsolunk a ritmusra. What a feeling!
Tegnap este volt ez. Lekapcsolt a net, miközben írtam az utolsó számot, a másik "klipem". Próbáltam most újra belekezdeni, de nem megy. Talán majd máskor ezt is megosztom itt.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése