Kétes

Egyedül kéne maradnom a gondolataimmal. El kéne mennem sétálni, de az a baj, hogy egyedül nem nagyon mozdulok ki a házból, nem megyek sehova sem. De holnap reggel mindenképp el kell mennem egy kicsit itthonról, szóval legalább a buszon egyedül leszek a gondolataimmal.
Most van más is. Nem tudom hogy akarok-e menni erre a 'Suna Party-ra'. Mert isznak. Mert vizipipáznak. És nincs bajom a piával. Nem szeretem, de nem vagyok olyan, aki soha nem inna. A vp-vel sincs, néha lehet, igaz egészségtelennek, és feleslegesnek tartom. De nem akarok elmenni. Nem tudom mi lesz ott. Nem tartozom ilyen helyekre. Nem járok bulizni. És nem azt jelenti, hogy egy befásult lány vagyok, de van egy határom. Bár van hogy átlépem, és át is kell néha, de rosszabb előtte ezen rágódni nekem, mint bárki gondolná. Lehet hogy elmegyek. De nem fogok inni. És lehet ezért rajtam röhögni. Tudom magam anélkül is jól érezni, hogy leiszom magam. Ez a másik amitől félek. Hogy ők isznak, oldottabbak lesznek, és leszek az egyetlen, akinek lesznek határai, és feszéjezni fog az érzés, hogy ők ittak. Megőrülök. Már csak ez kellett a tetejébe. Egy részem ki akar szabadulni abból a burokból, hogy mindenki aki ismer egy kicsit is, tudja, hogy nem vagyok olyan bulizós. Aki viszont a barátom az nem röhög ki, nem ítél el.
Meggondolandó dolog. Majd talán jön magától a válasz.