Örülj, ha szeretnek!

Annyira boldog vagyok, hogy az osztályom elfogad. Sőt, szeret, bár ezt nem tudom biztosra állítani. Persze nem én vagyok a központi személyiség, nem is voltam, és nem is leszek. De észre lehet venni egy mosolyból, ha valaki szeret. Olyan sokan mosolyognak rám. És ez annyira jól esik. Köszönöm nektek. 

Egyenlőre nem tudok olyanról, aki valamiért nem szeretne, mindenki legalább a "semmi bajom nincs vele" szinten van. :D És persze sokan vannak, akik ennél is többek. Jó barátok, akikkel lehet beszélgetni, és még az unalmas napjaimat is kiszínezik. Lehet, hogy ha valaki az osztályomból olvassa ezt a blogot arra gondol, hogy nem is szoktunk annyira beszélgetni, itt most tuti nem rám gondol. De lehet! Vannak akiket nagyon szeretek az osztályból, mégsem vagyok úgy velük mint a Bogival, vagy Fannival...stb.(még vagytok legalább négyen, úgy hogy ne aggódj, ha nem vagy most ideírva.:D)  Lehet, hogy mindennap egy pár mondatot beszélgetünk, vagy éppen csak egy kedves szót szólunk egymáshoz. Vagy éppenséggel egymásra mosolygunk. Szóval, most gondold át, hogy vajon te ilyen vagy-e velem. Én sokat fel tudok sorolni, hogy nekem ki ilyen.:) Szerencsére. 

Gólyatáborban annyira kis nyuszi voltam. Sokáig. Csak tábor végére nyíltam meg egy kicsit a többieknek. És ez szerintem nem baj. Lehet nehezebben barátkozom így, de megválogatom a barátaimat. Persze most már jóval gyarapodott a társaság körülöttem. Olyanokkal is nagyon jóban lettem, akiket eleinte annyira nem szerettem. Talán azért, mert nem beszéltünk semmit sem. :) 

Köszönöm még egyszer az osztályomnak, hogy ennyire kedvesek. ♥

Ott vannak a régi barátaim, és akik még mindig a legjobb barátnőim -Rita és Mesi. :) Tőlük rengeteg támogatást kaptam, és megannyi jó napot. 

Ritával azt hiszem 3-ban lettem jóban. (vagy 2... hát figyeljetek, régen volt már.:$) A új barátságomra ráment egy régi, de igazából nem bánom. Egy nagyon jó ember van most már mellettem. 

Mesivel úgy 6. év végén lettünk jóban. Igazából fogalmam sincs hogy. Csak megtörtént. :D Azóta temérdek vicces, és jó napunk volt együtt. 

Nektek is köszönöm, hogy elfogadtok, és kiálltok mellettem. ♥

Tavaly február és április között volt, akit nem nevezünk nevén. :D Neki is van mit köszönnöm, mert sok önbizalmat adott. Lehet nem illünk össze, de jó volt vele beszélgetni. Nem hiszem, hogy olvassa ezt a blogot, de Ő is fontos mérföld kő volt az életemben. Jó ha ezt tudja. :) 

Rengetegen vagytok még, akiknek köszönhetek valamit, valamiben segítettetek. Úgy hogy mindenkinek, aki eddig részt vett vagy/és ezután részt fog venni az életemben egy nagy nagy köszönöm, hogy azzá tettetek, aki vagyok! ♥

Most pedig, napi fontos dolgok. :D

Az emberekről megváltozhat a véleményünk. Így vagyok most például a matektanárommal. Nem is olyan gonosz mint gondoltam. Jó, tanár, nem lesz a szívem csücske, főleg hogy matekot tanít. De egy kellemeset csalódtam benne. Sajnos azért holnap témazárót írunk, hogy egy kicsit azért neheztelek rá...

Ha már a tanároknál tartunk. Szemes tanárúr elvette az osztályterem kulcsát, mivel mi ordenáré módon üvöltözünk, és hogy itt vagyunk a tanári mellett, és ő ezt nem tűri, úgy hogy minden szünet elején jön, és bezárja a termet, és minden szünet végén jön, kinyitja.(érsd: ki kell mennünk szünetre, nem lehetünk a teremben.) Ja, és még a 2. szinten sem lehetünk. Ahhoz képest mi Bogival mindig ott ülünk a termünk közelében a radiátornál...:) Szerencsére ez csak ezen a héten lesz. Aztán új hét, új esély. :D 

És a nap legfontosabb eseménye: húztunk karácsonyra. Csak azért drukkoltam, hogy lányt húzzak. Kit húztam?! Na kit?! Hát csak nem fiút? De... Tudja, hogy út húztam. De véletlenül sem segítene, hogy mit vegyek neki... köszönöm. :D 

Már csak attól féltem, hogy ne az Otti húzzon, vagy valamelyik tanár.. :D De nem, mert Anna ma odajött, hogy ő tudja ki húzott, de nem mondja el. Ne mondjátok el! Egyszer az életben végre meglepetés fog érni. xD

Ja, és esett a hó... plusz egy kis ónos eső, ami miatt csúsztak az utak. Juhhé. De mivel én imádom a havat, ezért nem szólom le. :D "Az ördög ügyvédje" (milyen költői vagyok ma...) 

Ez egy jó hosszú bejegyzés lett.:) Ha elolvasod gratulálok, ha nem megértelek. :D

Fru