Szüzesség és elvek.

Elvesztettem a szüzességem. Nem, nem azt. A vizipipa-szüzességem. Hát mit mondjak. Nem nagy cucc, nem fogok minden nap azon gondolkozni, hogy mikor mehetek megint. Viszont most eléggé bűntudatos vagyok miatta. De nem tudom miért. Megfogadtam magamnak, hogy lesz bennem tartás, és nem fogom kipróbálni. De megtettem. Elkeserítő, hogy ilyen gyenge vagyok. Persze nem nagy dolog, de nekem mégis az. Konkrétan az elveimnek mondok ellent. Ezek után mi jön? Cigizni viszont sosem fogok. Az tuti. Bár ki tudja, ha ennyire nem ér semmit sem a szavam.
És tényleg. Most azt mondod, hogy húú nagy cucc. De nekem nem is azzal van a bajom, hogy egyszer kipróbáltam. Oké, mi lesz akkor? De én megfogadtam, hogy nem fogok ilyet csinálni. Ennyi erővel hazudósnak is lehet titulálni, és meg is érteném.
A másik meg, hogy egészségtelen. Persze nem olyan mint a cigi. Nincs benne kátrány vagy ehhez hasonló. De könyörgöm! Füstöt szívsz be. Temérdek füstöt. Oké, erre is azt mondom, hogy egyszer lehet. Nem gáz.
Az igazat megvallva paráztam tőle. Nem is akartam elmenni a buliba, mert akkor még úgy gondoltam, hogy én nem fogok vp-zni. Aztán akkor meg mit gondolnak rólam. Hogy ilyen kis ártatlan kislány vagyok. Pedig nem! Nem drogozok és nem cigizek, de nem az vagyok akit Anyuci úgy véd, és mindenhova elkíséri. Meg tudok állni a lábamon, köszönöm.
De végül is elmentem, és meg is kóstoltam. (Tomi mondja azt, hogy, megkóstolni a vp-t, mert milyen már azt mondani, hogy szívni. Képzeld el. "Jössz szívni?") És mint utóbb kiderült, Viki azt hitte, hogy én ilyen kis ártatlan vagyok, és nem fogok se ezt csinálni, se inni. Hát köszönöm. Azért örülök, hogy pozitívan csalódtál bennem.
Amúgy ittam. Nincs semmi bajom az alkohollal. Csak hogy tisztázzuk. De nem szeretem. Van ami jó, de a sör nekem keserű. A bor is. A pezsgőnek meg olyan fura íze van. Megint lehet tenni a megjegyzéseket. De nem szeretem. Ha társaságban vagyok iszom. Oldja a feszültséget. Még jó is.
Szóval az elveimet nem kell összekötni az ártatlansággal. Köszönöm.

És megint bűntudatom van. Két nap alatt két dolog miatt. Ma eljöttem a suliból. Mert beteg vagyok. (A kis ártatlan nem lóg...xD) De az orvoshoz nem tudtam elmenni, mert elkéstem. Ilyenkor mindig rosszul érzem magam. Mármint mikor hazajövök, hogy beteg vagyok. Aztán semmi. A suliban szenvedek, taknyom-nyálam összefolyik, és mire haza érek nem olyan szörnyű. Eszem megáll. De beteg vagyok. Tudom, mert folyik az orrom és köhögök. Ha nem is annyira, de beteg. Egy kis pihenés. Sosem árt.
Na és itt ülök a gép előtt. Ahelyett, hogy az ágyat nyomnám. Megint csak bűntudat. Pedig semmit sem csináltam.
Amúgy tök jó a szobám.:) Tegnap rendet raktam (Tomi segítségével.), meg Rózsi kiporszívózott, és a karácsonyi díszeket is felraktuk. Meg kaptam egy színes izzósort. Annyira jól néz ki este. :) Hamarosan elkerül a két kisasztal is, és megkapom az új fésülködőasztalom. :D Juhhú, már csak két hét.

A hétvégém amúgy jó volt. Tomi itt volt szombaton, próbáltunk. (Hehe.) És itt is aludt. Kivételesen én aludtam a matracon, ami leengedett éjjel. xD Hajnalba sikerült annyi erőt gyűjtenem, hogy a kispárnámat a seggem alá tóljam, hogy ne nyomja a padló... :'D
Nézzétek meg az "Ilyen a formám" című filmet. Tomival szétröhögtük magunkat. :D

Összegezve. Betegen vagyok itthon, és bűntudattal püfölöm a billentyűzetet.

Szép napot.

Fru