Ártatlan gyermekség

Milyen jó is volt, amikor még az oviba jártunk, és egész nap csak játszottunk, és játszottunk. Nem volt házi feladat, nem volt nehéz táska, és nem volt kötelezettség. Csak reggel felkeltem, tavasszal örömmel vettem fel pörgős szoknyácskámat, az oviba menet sütötte az arcomat a nap, télen pedig szánkóval vittek. Találkoztam a barátaimmal, egész nap csak a mókáról szólt. Aztán délután értem jöttek, és otthon is játszhattam. Hiányzik. Gyorsan elmúltak azok az évek, és lelkesen mentem iskolába. Szeptember elsején vidáman vittem cicás táskámat, és hatalmas mosollyal léptem be a Kép utca 2. kapuján. Itt már többet vártak el tőlem, és nehéz volt 45 percen keresztül egyhelyben ülnöm, és koncentrálnom. Aztán elmúlt ez is. Felsős lettem, az évek felgyorsultak, és megannyi teher nehezedett rám. Elérkezett az utolsó év az általános iskolában, és úgy éreztem enyém a világ. Nagy lettem. Nekem már bármit szabad. Aztán most idekerültem, a Szerb Antal Gimnáziumba. A tanárok szigorúak, a tanulni való sok, és érthetetlen. Nem biztatnak minket, csak azt mondogatják, hogy ez gimnázium. Itt minden év egyre nehezebb, és nehezebb lesz. Kösz. Most megnyugodtam. Ma otthon hagytam a matek füzetemet. A házit lemásoltam egy kockás lapra, és beletettem egy spirál füzetbe. Szerencsémre a tanár nem vette észre, hogy csak ez az egy lap az, ami matek. Aztán kiderült, hogy angol könyvet, és munkafüzetet sem hoztam. Remek. Megnyugtatott, hogy füzetem azért van, amiben a házi is volt, és ezért már nem kaphatok kis egyest. Órán jelentettem is a hiányt. A tanárúr egyszerűen azt mondta, hogy hát sajnos az egyes. Leesett az állam. Ez nem igazság. Egyszer nem volt könyvem, és csak azért kaptam egyest érte, mert abban volt a házi is. "Szerencsémre" felajánlotta, hogy kivehetem a második félévi szabadnapomat. Meg sem tudtam szólalni. Hogy lehet ilyen szemét?! Bogi felajánlotta, hogy egy könyvet nézünk majd, én meg mondtam, hogy a füzetbe írom a feladatokat. De nem! Vagy szabad nap, vagy karó. Mit volt mit tennem, kivettem a felmentést. Aztán persze órán csak a házit ellenőriztük, semmi mást, ami nekem is megvolt, és ki nem nyitottuk egyszer sem a könyvet, vagy a munkafüzetet. Hát köszönöm szépen. Ilyenekkel lehet elvenni a kedvem bizonyos tantárgyaktól, de persze megbocsátok, mert birom ezt a tanárt... de azért mégis! Ilyenkor vissza kívánkozok a 3 éves bőrömbe.





Csak szép illúzió minden!




Fru