Greensleeves*

Egy meg nem történt csókra gondolok. Annyi ideig ígérgette, aztán mikor ott voltam, és vártam, megfutamodott. Nem érezte, hogy érdemes vagyok a csókjára. Azt hitte, hogy megismert, de korán sem tudta, hogy milyen vagyok. De én azt hittem, hogy minden rendben van, és hamarosan ajkunk összeér. De hiába is vártam, neki mennie kellett, és a csókot magával vitte. Engem ott hagyott, és másnap el is búcsúztunk. Soha többé nem hallottam felőle. A csókomat másnak adta. Egy olyan lánynak, aki nem becsülete meg azt úgy, mint én tettem volna. Éjjel-nappal vágytam utána. Szeretetére voltam éhes, de ő nem keresett meg, hogy átadja azt, amit már rég elfelejtett. Csalódtam. Annyi ideig vágytam rá, de nem kaptam meg. Most már okosabb vagyok, és a csókom kincsként őrzöm egy olyan fiúnak, aki ugyan csak kincsét adja nekem. Az a fiú, aki nem adta oda nekem az övét, az nem volt érdemes a csókomra. 



Néha csodálkozom, milyen felindulásból tudok írni. Csak ömlenek a szavak, tele az én érzelmeimmel.
Rég volt már, s elmúlt felé minden érzelmem, de máig kísérti álmaim, és nem hagy nyugodni. Folyton felvetődik bennem, hogy mi lett volna ha... és mi lenne, ha ő megint megkeresne... De nem fog, tudom.
Na de elment a ihletem, mert Anyu most hozott valami nagyon finomat, és nem tudok Rá gondolni, ha valami felvidít. :)

Szerintem ez gyönyörű. Annyira szeretem.

Ha súg, ha búg a kósza szél a szívnek húrja mond mesét:
Hogy éllt egy délceg hős király, ki csókkal várta kedvesét.

Greensleeves, te árva nő, Greensleeves, te drágakő.  Greensleeves a váram szépe, zöldarany éke Greensleeves.

A hárfanóta kél, ott szárnyal édes hangodon,
Ki hallja ébren álmot lát, és mért tűnődne rangodon?

Greensleeves, te árva nő, Greensleeves, te drágakő.  Greensleeves a váram szépe, zöldarany éke Greensleeves.

De minden álom véget ér, és fáj a kínos ébredés.
A várban vár a bús magány, s az édes óra szenvedés.

Greensleeves, te árva nő, Greensleeves, te drágakő.  Greensleeves a váram szépe, zöldarany éke Greensleeves.