Ez lennék én. Folyton van mit kritizálnom magammal kapcsolatban, és persze sokszor rá is kenem valakire a problémáimat. De az elmúlt pár napban elég merész kritizálni valóim akadtak.
Először is a hangom. Még mikor a Czimrába jártam, -és Anyu kórusában voltam, és RENDESEN beénekeltünk- akkor még szinte bármilyen magas hangot ki tudtam énekelni. Aztán ennek ugyebár vége lett, most itt vagyok a kamarakórusban, ami nagyszerű, hogy jó, meg szép, de tönkrevágja a hangomat. Én úgy érzem. Az nem beéneklés, hogy egyszer éneklünk egy nem egész egy oktávnyi futamot. Fölé is kéne menni, mert én hogy a jóegembe énekeljek magasan, ha egyszerűen beéneklésnél nem értük el azt a hangot. Marhaság! A legborzasztóbb az egészben, hogy mikor visszamentem egy előadásra "vendégként" az énekkarba Anyuhoz, -ahol RENDESEN beéneklünk- ott sem tudtam már kiénekelni magamból azt a bizonyos hangot. Persze a lányok is mutálnak, de minimálisan. Ha karbantartják a hangot, akkor meg nem is tűnik fel nagyon. Most itthon beénekeltem, és elpróbáltam azt a hangot. Most megy. Nem tökéletes, de ki tudom énekelni. Ennyit erről.
Az a vicc, hogy én nem is készülök zenei pályára. De azért mégis csak rosszul érint, hogy a tehetségemet kezdem elveszíteni. És én még a könnyebb eset vagyok. Anyu, aki viszont opera énekes akart lenni, és meg is volt hozzá a hangja, megfázott egyszer, és ráment a hangszalagjára, és annyira lemélyült a hangja, hogy már "csak" énektanár lehetett belőle. Képzeld el! Képzeld el, hogy az álmodat széttörik. Szörnyű érzés lehetett.
A másik problémám a tesi. Oké, én régen sem jártam rendes tesire, és még gyógytesin is csak hetente fél órát voltam, de most észrevettem, hogy elgyengültem. Valaki mondja meg, hogy a kosárlabdától hogy leszel erős! Persze, ha gimnasztika lenne, akkor az lenne a bajom, de attól legalább építek magamra egy kis izmot, ami azért nem ártana, hogy ne legyen rossz a testtartásom. Ennyi a tesi. Nulla. Örülök, hogy vannak akik élvezik, hogy egy labda után rohangálnak. Ám legyen, de tőlem ne várjanak ilyen téren túl sokat.
Visszatérve Anyura. Nagyon meglepett, hogy én milyen vallásos családból származom. Lenyűgöz. Anyu idejében megvetették a reformátusokat, és úgy minden Isten hívőt. Amikor nyolcadikos volt, a tanárai tudták, hogy a Debreceni Református Gimnáziumba készül (igen, ez az iskola szerepel a Légy jó mindhaláligban :)). Azt mondták neki, hogy ne menjen, mert elrontja az életét ezzel a húzással. De ő mégis ment, mert Istenben hisz, és a vallás fontos dolog. Örülök, hogy ilyen a családom. Ha Isten velünk, ki ellenünk?
Búcsúzom. A hangommal kapcsolatban, Anyut megfogom kérni, hogy segítsen kiénekelni azt a magas hangot. A tesivel kapcsolatban pedig még nem tudom mi legyen.
Szerintem gyönyörű. Andrea Bocelli vak. Anyu nagyon szereti.
Legyetek jók!
Fru
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése