Hullámzó

Elég fura nap volt. Nagyon jól indult. Egy órával később kellett kelnem, aztán örültem, hogy megtaláltam a rózsaszín topomat, és abban mehettem ma suliba. Minden hófehér volt, amikor kiléptem az utcára. Ez is boldogsággal töltött el. Gyanítottam, hogy megint eggyel előbbi busszal megyek, mint a többiek, ezért zenét hallgattam. Ám a Bakancsosnál felszállt Bea, és Orsi, majd a Gyöngytyúk utcánál Levi is. Ennek örültem, mert legalább nem egyedül érkeztem meg a terembe. Jót elbeszélgettünk, majd sorban érkeztek a többiek is. Gyorsan lemásoltam az irodalom házit, és reménykedtem, hogy majd Mikecz nem veszi észre, hogy hármunknak is ugyan az van leírva. 

Órán semmi különös sem történt, kezdett lankadni a lelkesedésem mára. Aztán matek jött. Megkaptuk a dolgozatokat, és az enyém 4-es lett. Meg is voltam lepve, meg nem is. Gondoltam, hogy annyira rossz nem lesz. Aztán kémia jött, amin eléggé unatkoztam, és miközben próbáltam megérteni a feladatokat, a törit is tanulgattam.       Kb egész órán Bogi sikoltozását, és a fiúk nevetését lehetett hallani. Szünetben Bogi megkérdezte tőlem, hogy hogy is van a Bóbita, bóbita táncol folytatása. [A végére bemásolom az egész verset. Elég keveset találunk el belőle. :D] Nem igazán tudtam neki segíteni, ezért a terem másik végébe kiabált, Annának, hogy ő tudja-e. Patrik mellette állt, és valami olyasmit mondott, hogy Bóbita, bóbita táncol, Kapja be a ... Bogi azt mondta neki, hogy igazán menő. Erre Bence elkezdte védeni a Patrikot, hogy ő legalább kitalált valami újat, és használja az agyát (biztos sok agy kell ahhoz, hogy egy ilyen ocsmányságot mondjon egy gyerek-dalhoz...). Bogi erre azt mondta, hogy ennyi erővel, a Himnuszt is énekelhetnénk más szöveggel, ha már ezt a dalt sem lehet eredetivel mondani, mert milyen ósdi. Kicsit később Bence odajött Bogihoz, és mondott neki pár dolgot. Erre Bogi nem reagált, és akkor meg rögtön az jött, hogy megvan a véleménye mindenről, de nem tud semmit sem róla. Valahogy innen kezdődött az egész napi szekálása, de ott még nem tartok. Töri jött, ahol Szabival (még most sem tudom, hogy hogy hívjam... Furka, Szabi... semelyik sem jó rá) egész jól elvoltunk. Aztán német jött, és valami borzalom volt. Egész végig Bogit csesztették. Elég fárasztó volt, és nem tudom megérteni, hogy mi ütött beléjük. Minden nap szokták egy kicsit piszkálni őt, de ennyire még nem. Ezt is átvészeltük. 

Szünetben elmentem ebédelni, nagyon ideges voltam amiatt, hogy még két órám hátra volt. Az nyugtatott, hogy legalább ehető a kaja. Majd felmentem az énekterembe, két óra megpróbáltatásra. Ahogy beléptem Zsanett néni letámadott, hogy engem elengednek így otthonról?! Ilyen nyáriasan?! Meg fogok fázni. Mit gondolok?! Alig bírtam mondani neki, hogy van pulcsim, csak most nem vettem fel, mert meleg van. Amúgy egy top, és egy boleró volt rajtam, ami kitesz egy pólót... De nem akart megnyugodni, csak mondta a magáét, hogy én énekelek, nekem vigyázni kell a hangomra... blablabla. Azt hittem, hogy ennél rosszabb nem lehet, és most két óráig ott fogok ülni, és hallgatni a kiabálását. Természetesen rám parancsolta a pulcsimat, felvettem, és leültem. Aztán megérkeztek a többiek is, és elkezdünk énekelni. Először a Panis Angelicust kezdtük, amiben az egy szólam egy szóló. Zsanett néni a zongoránál ült, mi mögötte. Hátrafordult, és rám mutatott, de nem tudtam, hogy én rám, mert akár lehetett volna a mellettem ülő is. Aztán megkérdeztem, hogy én? Mondta, hogy igen, hogy hívnak? Végülis csak fél éve járok ebbe a suliba, de segáz. Mondtam, hogy Fruzsi. Aztán egyszerűen csak nekem adta a szólót. Nem hittem el. Azta! El kellett énekelnem, hát nem ment valami jól, de majd gyakorlok. Ezután már egész jó kedvem volt kóruson is. Még az sem zavart, hogy lekéstem a 15:32-es buszt, és 20 percet kellene várnom. Lassan mentem ki a buszmegállóba, óvatosan, nehogy elessek. Most pedig itthon vagyok, és egész boldog. :) 

Azon gondolkodtam, hogy milyen furcsa egybeesések vannak az életben. Például, amikor Bogi és én is hasonló -a karácsonyi vásárban vehető- táskával jöttünk suliba. Vagy amikor pont aznap hallok valami újról, és még aznap hasznát is veszem valahogy. Érdekes. :)

És akkor a várva várt dal szövege:

Bóbita

Bóbita, Bóbita táncol,
Körben az angyalok ülnek,
Béka hadak fuvoláznak,
Sáska hadak hegedülnek.

Bóbita, Bóbita játszik,
Szárnyat igéz a malacra,
Ráül, ígér neki csókot,
Röpteti és kikacagja.

Bóbita, Bóbita épít,
Hajnali ködfal a vára,
Termeiben sok a vendég,
Törpe király fia, lánya.

Bóbita, Bóbita álmos,
Elpihen őszi levélen,
Két csiga őrzi az álmát,
Szunnyad az ág sűrűjében.

Megjegyzem, én a Törpe király, fia, lánya részt ovis koromban soha nem értettem, hogy miről van szó. Ezt az egy sort. És mindig úgy értelmeztem, hogy Törpe királyfi a lánya. Azért az menő. :D