Hello 2011! Ha én magántanuló lennék...

Szilveszterkor volt a névnapom-pom. Csak aki nem tudta... jegyezze meg: Fruzsi nevűeket 00:00-kor kell felköszönteni. Az úgy elegáns. ;)

Ma voltam suliban. Bizony, vége van a szünetnek. Ráadásul ma szembesültem azzal, hogy 4 hónap, azaz 16 hét múlva lesz a következő szünet, ami 5 nap... Szép, mondhatom.
Összevetve annyira nem volt vészes a mai nap. Igaz, két dogát is írtam, de mindegyiket tudtam.
Ma elgondolkodtam, hogy milyen lenne magántanulónak lenni. Persze nézhetem a jó oldalát, hogy mindennap eljön hozzám egy tanár, szájba rágja az aznapi leckét, és utána az egész nap az enyém. És még ott van az a kis szösszenet is, hogy nem kell elmenni otthonról. Felkelsz mondjuk 8-kor, megreggelizel, rendbe szeded magad, leülsz gépezni, és várod a tanárt, aztán mikor vége van az óráknak visszaülsz gépezni. Ha azt mondanák, hogy ez most lehetséges, és holnaptól már így lehetne, tuti beleegyeznék, és ujjonganék örömömben. De én most azt is átgondoltam, ami első pillanatban nem jutna az ember eszébe. A negatívumokat, amik miatt kétszer is meggondolnám, hogy akarok-e ilyet. Először is, olvasd vissza azt az egy mondatot, ami úgy kezdődik, hogy Felkelsz mondjuk 8-kor... Ez így egy-két hétig menne, aztán halálra unnám magam. Még a hatalmas világhálón sincs annyi dolog, ami miatt érdemes lenne minden nap ott tölteni 10 órát a gép előtt. Oké, mondjuk nem tart otthon senki sem erőszakkal, elmehetnék én bárhova. De könyörgöm hova egyedül?! Voltam már egyedül vásárolni, meg ilyesmik, de azért ha belegondolsz mégis csak jobb, ha a barátnőddel mész. Jó, de délután mehetek a barátnőmmel is. Aha, ez igaz, de nem olyan biztos, hogy ő rögtön ugrani fog. Ugyanis lehet, hogy a kedves barátnő rendes iskolába jár, és olyasfajta tanulnivalói is vannak, meg házi. Persze nekem is lenne, de biztos gyorsabban végeznék.(Itt merül fel bennem a kérdés, hogy van megtartva a tesi, ének, rajz?) Lényegében ez a probléma sem megoldhatatlan. De számomra a legaggasztóbb az, hogy mi lesz velem egyedül egész nap (legalábbis délelőtt). Itt most arra gondolok, hogy nem találkozom senkivel a tanáron kívül, aki valljuk be nem hiszem, hogy a legjobb barátnőm lenne. Vagy magamba fordulok, és emos leszek?! Persze ez azoknak nem (akkora) probléma, akik nem olyan emberközpontúak mint én, akik valamilyen oknál fogva szeretnek otthon gubbasztani egyedül, a sötét lakásba, és csak gondolkodni... De hosszútávon azért megviselné őket is. Ha már csak azt is számba vesszük, hogy még jobban felszínre hozná azt a bizonyos depressziós vérüket. Ha csak magamra gondolok, megijedek, mert én már attól is kivagyok, hogy a régi barátaimat nem látom minden nap. Ha még a mostaniakat sem látnám... A másik meg az, hogy valószínűleg nem lennének olyan jó barátaim, mert lássuk be, az emberek alkalmazkodó lények, és ha nincs ott a régi barát, akinek kiönti mindig a kicsi szívét, akkor talál mást. Az ismerkedés alapja.
Lényeg a lényeg, én soha nem leszek magántanuló. Nem csak azért, mert nem szeretnék, hanem azért, mert a szüleim nem is engednék(odafigyelnek kis lelki világomra :)), és amúgy is elég drága.
Persze én most ezzel nem akarok ítélkezni senki fölött sem. Ha neki úgy tetszik, akkor áldásom rá.
Dorka, remélem nem engedi meg a közjegyző, hiányolnálak! :(


Az a bizonyos pesszimista bennem. :)