Megint nem tudtam megállni, hogy be ne kapcsoljam a gépet. Ez van. Elég viccesen indult a mai napom. Másfél megállót mentem a 46-ossal, és lerobbant. Ennyi vagy BKV. (Erről eszembe jut egy dal: Mocskos BKV salalalala...) Szóval Beával, és Orsival elindultunk a busz következő megállóiba. Egy kis idő után jött a másik busz, amin természetesen tömegnyomor volt, mert végülis két buszra való embernek kellett felszállnia. De megérkeztünk az osztályba, és még volt időm lemásolni a föcit. Ja, és ma már jött Dorka. :D Utálok egyedül ülni, és ennek most annyira örültem. És megjött Zsozsi is, remélem most már nem lesz beteg. Viszont Fanni nem jött be... Szóval mentek el az órák, és nem történt semmi sem. Megkaptuk a föci dogát: 3, és irodalomból meg nem kaptam rá jegyet.
Furcsa érzés, hogy az álmaim hogy tudják befolyásolni az érzelmeimet. Semmi közünk egymáshoz, még is azt hiszem, hogy van. Miért? Csak egy álom volt. Jó álom. De nem valóság. Semmi esélye annak, hogy ez tényleg így legyen. Előtte nem is vágytam ilyesmikre. Akkor miért álmodtam róla?! Miért kell a szívemet fájdítani ilyen hülye képzelgésekkel. Fáj, és megvisel a fantáziám.
Szeretném megtalálni azt, aki szeret. De eddig esélytelen. This is my luck.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése