Éretlen lennék?

Tényleg olyan lány lennék, aki úgy érzi, hogy még nem tudna kezelni egy kapcsolatot? Tényleg olyan lány lennék, aki sír, mert az anyukája véletlenül eltörte a nyalókáját? Igen. És néha szégyenlem, néha nem. Ma reggel tényleg sírtam, mert Anyu eltörte a nyalókámat. Már nagyon bánom, de már megtörtént... A másik kérdésre nem tudok pontosan válaszolni. Ez csak úgy egy hete kezdett el körvonalazódni bennem. Elképzeltem, hogy milyen lenne. És valahogy nem tudtam magam elképzelni így. Egyszerűen nem tudom, hogy mit kéne tennem. Talán majd megtanulom, talán nem. Lehet egyszer megvilágosodom, és kész. Eddig nem érzem magam valami érettnek.
Folytattam a regényemet. Egy kicsit. Jó lenne, ha több ihletem lenne. De nincs, és csak néha tudok írni, amikor épp olyan a hangulatom, mint a könyvé. Márpedig mostanában egyre kevésbé olyan. Nem vagyok komor, se szomorú. Nehéz egy olyan helyről írni, ami mindig esős, és borúsak az emberek, amikor én csupa derű vagyok. Most sincs ihletem az íráshoz nagyon. Csak a szokásos. Napi események. Semmi komoly.
Ma találtam egy érdekes blogot. Nem is az írás az érdekes, hanem a stílusa a lánynak, aki írja. Ő egy Lolita. Ez egy japán divat. Elég merész. Olyanok mint az animék. Sok csipke, alsószoknya, térdzokni, kerek orrú, kersztpántos cipő. Van ami tetszik, bár soha nem venném fel.
És akkor a vasárnapi programról. A régóta áhított esemény. Sugar Shop. Annyira jó. Belépsz, és mintha egy mesevilág volna. Cukrok minden ízben, minden színben, minden nagyságban. Vettem pár édességet, és ettünk sütit is. Álomvilág, és még akarok oda menni. Sokszor. Tavasszal. Nyáron. Bármikor.

Elmegyek aludni. Holnap lesz angol orientáció. Fel kell készülnöm a küzdelemre. És Bogi megígérte, hogy hoz nekem kakaós palacsintát. Bocsánatot kérek Anyutól.♥

Jóééjt.