Tehát nem fogom csak azért kitölteni jelentéktelen dolgokkal, mert épp nincs miről írnom. Szeretnék ide csak olyan bejegyzéseket közölni, ami én vagyok. Hogy ha valaki olvassa a bejegyzéseket, akkor tudjon képet alkotni rólam.
Holnap indulunk. Egy hétig szabad vagyok. Csak nevetek majd, és élvezem a síelést. Ma már készülődtem erre. Előpakoltam a ruháimat, és mindenfélét amit kell vinnem. Valahogy amikor bepakolok, hívogató vágy fog el, hogy induljunk már. Valahogy érzem, hogy jó lesz.
Erős késztetést érzek arra, hogy írjam tovább a regényemet. Talán folytatom. Talán egyszer kész is lesz. Talán soha. Úgy akarom megformálni a karaktereket, hogy legyen személyiségük. Ne legyen valaki jó, és rossz. Legyen mélysége a lelkének. Csak remélhetem, hogy van bennem ennyi tehetség. Majd kiderül.
Ide most nem tudok írni. És sokszor érzem már ezt. Pár hónapja szinte minden nap csak azért jöttem fel, hogy írhassak. Lehet, hogy elfogyott az újdonság varázsa. Vagy csak tényleg annyira lapos az életem, mint ahogy a blog mutatja. Szeretem visszaolvasni, mert látom, hogy mikor volt rossz kedvem, és mikor csattantam ki az örömtől. Néha vicces. Sokszor meglepődök azon, hogy ilyet tudtam írni -jó, és rossz értelemben is.
De most már zárom soraim, mert ezt a keveset is kínkeservesen szedtem össze.
Beszélünk egy hét múlva. :)
Legyetek jók! ♥
Fru
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése