Minden hónapban van egy ilyen kiborulós napom. Kell ez a kicsi sírás, hogy kiadjam a gőzt, és sajnáltat-hassam magam, mire a szüleim felajánlják, hogy holnap maradjak itthon, erre én krokodil könnyek közepette nemet mondok, mert úgy is meg kell írnom, és nem fogok csak úgy ellógni.
Fáradt vagyok. Azt hittem, hogy holnapra "csak" bioszt kell tanulnom, aztán sorra jöttem rá a többi dologra is. Angol. Annyira nem nagy gáz, csak sosem tudom előre, hogy melyik szavakat kérdezi, így biztos lesz a dogában egy olyan, amiről még nem is hallottam. Matek. Emiatt általában nem szoktam parázni, de most még én sem értem. Persze, meg fogom tudni, de most még nem. A háziból egy feladatot sem tudok megoldani. Úgyhogy most egy kicsit para a matek is.
Azt hiszem, átestem egy ponton. Már nem érdekel. Felőlem aztán felelhetünk bármiből, én nem tanulok. Én ma hajat akarok mosni, és nem érdekel, hogy nincs időm rá. Akkor nem tanulok. Egyszerű. Most is csak azért írok, mert már nem érdekel. A bioszból fél óra alatt tíz szót írtam le. Majd valakitől elkérem a füzetét. Mindenre van megoldás. Most még úgy is sikerélményem van. Ötösre feleltem töriből. Ahhoz képest, hogy nem is tudtam tanulni. Elég jó.
Most már szerda van. Holnap csütörtök. Aztán péntek. És hétvége. És aztán megint hétfő, és így tovább. Annyira hamar elmegy az idő. De sítáborban majd szeretném megállítani. Csak egy kicsit. Éppen hogy csak tovább tartson a pillanat, az érzés. Furcsa, de már nagyon várom a muffint. Tomi mesélte, hogy tavaly találtak egy kis hüttét (olyasfajta vendéglő a sípályákon), ahol isteni muffint ettek. Már várom, hogy én is megkóstolhassam. Meg úgy várom az egészet. Annyira jó siklani a havon. Nevetni, sikítani. Én két hete síelés közben sokat sikítottam. :D
Írni akarok, de most nincs időm. Már megint!
Jóéjtpuszimindenkinek!♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése