Sírós szülinap

És már megint. Ma már kétszer. Mindig akkor borulok ki, amikor jól kellene magamat éreznem. És sokszor árulónak érzem magam, hogy sírással érem el azt, amit akarok. De a mai első sírásom tényleg nem amiatt volt -a második sem.
Szóval ma úgy indultam el otthonról, hogy ma van az a nap, amikor valami más, ma boldog vagyok -midenképp. Aztán napközben észrevettem, hogy semmiben sem másabb ez a nap, mint a többi. Kaptam pár szülinapi sms-t, ami nagyon jól esett, és boldog is voltam. Aztán ment minden tovább. Kóruson meg... kiborultam. Hogy miért azt ne kérdezd, magam se tudom. Egyszerűen el kezdtem sírni. Túl sok. Vannak álmaim, de nem válnak valóra. Zsanett néni azt mondta, menjek haza. De nem, maradtam, és megnyugodtam. Aztán néha megint kibuggyant egy-egy könnycsepp a szememből. Mindig, mikor próbáltam a zenére koncentrálni. Valamiért az a dal váltott ki belőlem ilyet. Ki tudja. Aztán hazafele gondolkoztam. Mért történik velem ilyen? Mért kerülök mindig ilyen megalázó szituációkba. Talán bolond vagyok. Talán túl érzékeny. Talán csak egy lány vagyok, akinek hiányoznak dolgok az életéből. Aztán két dolognál lyukadtam ki.
Egy, nem írok mostanában ide sem túl "érzelmes" postokat, és novellák sincsenek a terveimben. Talán nem tudom kiadni az érzéseimet. Alapjáratban egy csendes, visszahúzódó lány vagyok. Megtanultam, hogy lehetek hangosabb, magabiztosabb, de ez sokszor csak álca az elől, aki valójában vagyok. Mostantól megfogadom, hogy ami a szívemen az a számon. Persze ez nem fog teljesülni, de megpróbálom megmondani mindenkinek -kíméletlenül- a véleményemet róla. Ha tetszik, ha nem. Mellesleg jár az agyam, hogy miről írjak. Csak egy novellát. Az mindig segít.
Második lehetőség, hogy hiányzik a régi közeg. A barátaim, az osztálytársaim, a tanáraim, az osztályterem, a székem, a padom, a folyosók, és még megannyi régi dolog, ami alig egy éve még részei voltak a mindennapjaimnak. De most új barátok, új tanárok, és minden felfordult. Nem mintha bajom lenne az új dologgal, de tavaly még azt hittem, hogy a 8. b sosem válik szét. Mindig együtt leszünk, akármi is van. Persze tudnom kellett, hogy ez nem igaz. És értem már Rita aggódását amiatt, hogy mi hogy fogjuk tartani a kapcsolatot.   Nagyon fájna ha elveszíteném, vagy Mesit. Talán ezért borultam ki. Hogy ők nincsenek velem. Nem mosolyognak rám minden nap. Nagyon hiányoztok, értsétek meg!
Ha viszont úgy vesszük, megannyi jó dolog történt ma velem: Mesitől, Bogitól, Ritától, és még vagy 50 ismerősömtől, barátomtól. Először is Bogi: Mondtam neki, hogy 10 órakor születek meg 15-ször újra. Ő pedig matek elején (10 órakor) küldött nekem egy annyira jó sms-t. :)

Boldog szülinapot kicsi Fruzs! Örülök, hogy végre megszülettél. :) Üdv a 15 évesek klubjában. :D

Ez annyira jó volt. Köszönöm Bogi. Te mindig mosolyt csalsz az arcomra, ha kell, és ha nem is kell. Ezt szeretem benned. Remélem még sokkal sokkal jobb barátnők leszünk, mint eddig voltunk. :) ♥

Aztán Rita is küldött nekem egy sms-t. Eszembe jutott, hogy amikor neki volt szülinapja én is írtam neki, és azt mondta, hogy annyira jól esett. Hidd el, engem is pont ennyire tett boldoggá, Ritt. Szeretlek, és ez mindig is így lesz. ♥

Mesi. Mesitől ma nagyon nagy ajándékot kaptam. Átjött hozzám, és beszélgettünk, és nevettünk, és amit ilyenkor kell csinálni. Kaptam tőle pár dolgot, de nem is ez a lényeg. Végre láthattam, és mindennél jobb volt. Köszönöm Mess. ♥

Na és persze még meg kell köszönnöm annak a rengeteg embernek, aki Facebookon köszöntött, vagy suliban. Fanni, Zsozsi... és még sokan sokan. 50 valahányan. Köszönöm, hogy gondoltatok rám. :) ♥

Mai második sírásom az után volt, hogy Mess elment. Egyszerűen ez egy hülyeség volt. Mindegy is. Gergővel vesztem össze. Szánalmas, de a gép miatt. Azthiszem, tényleg bolond vagyok.

Még volt egy dolog, amire hazafele rájöttem. Hülyeség ez az Élj a pillanatnak! életfelfogás. A világ legnagyobb baromsága. Ha te csak a pillanatnak élsz, akkor nem érzed a tetteid, döntéseid súlyát. Nem azt mondom, hogy ne élvezd az élet minden percét, de gondolj előre is. Ne éld úgy az életed, hogy úgy is elmúlik, mert minden nap otthagyod a lábnyomod valahol, és annak következménye van.

Elmúlt ez a nap is. Holnap suli, senki sem fog érdekelni, hogy mondjuk tegnap volt a szülinapom. Semmi csoda nem történt velem. Mégis, látom, mennyien szeretnek, és ez annyira jó. Köszönöm, hogy vagytok nekem. ♥