Furcsa olyannal beszélgetni a vallásról, Istenről, aki nem hisz. Még furcsább olyannal, akit én nem is ismerek nagyon. De valahogy így még jobb. Igazi. Őszintén beszélgetünk, és érdekel a másik véleménye. Látom rajta, hogy igazán foglalkoztatja az a kérdés, hogy én mért is hiszek. Nekem mért létezik Isten, és neki mért nem. Mi nekem Isten? Ha nem ebbe a családba születek, akkor is hinnék? Meglenne a saját véleményem, és akkor is létezne Isten, és a Mennyország? És engem is érdekel, hogy akkor ő hogy gondolja. Hova kerülnek a lelkek? Ki teremtette a Földet? Ki segít néha rajtunk? Kinek köszönhetjük az életünket? Teljesen különbözünk, mégis tudunk beszélni. És ez annyira jó. Végre valaki, aki annyira értelmes, és intelligens, hogy nem csak a saját véleménye létezik számára, hogy tényleg be akarja fogadni az én álláspontomat is. Köszi, Netti.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése