Váratlan találkozás

Felszállunk a buszra.
-Menjünk hátra.
Elindultunk a busz vége felé, ahol egy fiú állt. És akkor felismertem. Janiga. Hű, remek. Kb egy éve néma-megegyezésünkben kerüljük egymást. Soha nem köszönünk egymásnak, pedig azért néha összefutunk, ami elkerülhetetlen. Három lépcsőházzal odébb lakik. Ha egyedül lettem volna diszkréten megállok valahol, tisztes távolságban, és igyekszek úgy tenni, mintha nem ismertem volna fel. De most ott volt velem Bea és Máté is. Szóval odamentem mellé.
-Szia. -semmi válasz. A fülhallgatóját kivette, majd visszatette. Oké, szóval tartjuk magunkat a megszokott tervhez.
Semmi különös nem történik, beszélgetünk Beáékkal, és kész. Majd mikor átmentünk a vasúton, valaki hozzáért a copfomhoz. Hátranéztem.
-Jó kislány vagy? -Áhháá. Szóval ez ilyen kellemes társalgás kezdete lesz. Már várom. Persze lányos zavaromban ilyenkor nem szoktam túl határozott lenni.
-Biztos.
-Ne halljak rólad semmi rosszat! -visszafordultam Beához, és Mátéhoz.
-Inkább ne halljál rólam semmit sem...-gondolom ezt nem hallotta. Remélem. Bea még megkérdezte, hogy ki ez, ismerem-e, mire én komor arckifejezéssel, és a leglenézőbb hangomon azt mondtam: Egy volt osztálytársam...
Majd leszálltak. Gondolkodtam rajta, hogy is ezt teszem, amivel megkímélhetem magam egy kínos beszélgetéstől, vagy egy kínos csendtől. Viszont ha leszállok, akkor azzal megfutamodok, és ő győzött. Szóval maradtam.
-Rosszul tették, hogy itt hagytak. -intett fejével az osztálytásaim hűlt helyére.
-Hát talán ezt az egy megállót túlélem.
-Roxit hol hagytad?
-Lekéste a buszt.
-Mért nem vártad meg?
-Mért kéne megvárnom?
Újabb kínos csend, ami nem tartott sokáig, mert természetesen benyögött valami még kínosabb szöveget.
-Na mutasd magad! -annak örültem, hogy legalább ezt nem Beáék előtt mondta.- Mintha nőttél volna.
-Ez remek.
Már csak pár méter, és leszállok. Reménykedtem, hogy nem mond valamit megint, de nem tette. Szerencsére.
A fura az volt, hogy egyedül voltam, és mégsem voltam akkora zavarban, mint szoktam. Melegem lett, és biztosan el is pirultam egy kicsit, de legalább nem csak motyogtam magam elé. Mindenesetre bóknak veszem, hogy azt mondta, hogy nőttem. ;)