Nem a leglányosabb elfoglaltság a horgászás. De annyira nyugis, és imádok a csónakban ülni. Csak olvasgatok, beszélgetek Apuval. Minden olyan távoli. Már nem számítanak a külsőségek, a jelen problémái. Csak ott ringatózom egy csónakban, és álmodok. Ilyenkor nyitott szemmel járom a világot, és meglátom az apróbb szépségeket is. Persze van a dolognak szépséghibája is. Először is a nap. Ami először nem tűnik erősnek, de mikor már húzódik a bőröm, akkor érzem, hogy valami nincs rendben. Szóval most pulykavörös a fejem egyik fele. És a karom., és a nyakam. Na meg azért kicsit közel van a természet is. Néha túl közel. Meg persze emberi és nőnemű gyengeségem, hogy sajnálom a halakat. De hát táplálék-lánc...
Ma azon gondolkodtam hazafele, hogy talán egy 2-3 év múlva lemennék biciklivel Szabadisóstóra. Szerintem nagyon mókás lenne, és érdekes. Jó program, de még nem tudom, hogy Tomit rá tudnám-e venni. :D Meg persze 2 év múlva az nem most van. Ráérek még.
Holnap megyek a nagynénémékhez. Már várom. Csak az a baj, hogy vasárnap, és én még semmit sem tanultam. Majd megoldom.
Jó hétvégét.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése