2011. május 4., szerda
Ez a helyzet
Azon gondolkodtam, hogy milyen lesz az osztálykirándulás. Lesz valami említésre méltó? Lesz valami botrány? Valami szép? Talán most az egyszer tartok az ismeretlen jövőtől. Pedig nem kéne, mert gólyatáborban egy hétig voltunk együtt, és semmi sem történt. De azóta megismertem jobban az embereket. Talán félek attól, hogy meglátják milyen vagyok. Félek elengedni magam, és sodródni. Pedig nem valami rossz titkot próbálok rejtegetni. Csak magamat. Hogy hogy viselkedem, mikor igazán vidám vagyok. Majd kiderül. Egyetlen ígéretem van a kirándulásra: magamat adom, ha tetszik, ha nem. Nem fogok ülni, és nézni ki a fejemből, hanem pörögni fogok. Remélem sikerül átlépni a saját határaimat.
Amikor valaki azt mondja neked, hogy szép vagy, akkor nem tudod először hogy mit reagálj. Első ami eszembe jutott: köszönöm. Második: nem is vagyok olyan szép. Harmadik: ez most úgy hangzott, mintha valami megerősítést várnék, hogy azt mondja -dee te nagyon szép vagy. És innentől nem tudok mit mondani. Nem mondhatom azt, hogy -húúúúú te is nagyon szép vagy ám-, mert az meg olyan mintha csak ekkor jutna eszembe, mintha adni akarnék valamit cserébe.
Egyesek álmai összetörnek, és ilyenkor én sem merek élni már annyira. Nem akarok valami boldog hírt bejelenteni, mert az fájna neki. Inkább eltemetem, és hátrébb helyezem, mert most a barátnőm mellett kell hogy legyek. Álszentség lenne tőlem, ha én most lennék a legvidámabb. És rosszul is érzem magam, hogy boldog vagyok. Nem nagyon, csak egy kicsit van lelkiismeret furdalásom. Most minden olyan jó. Kiegyensúlyozott, és buta módon arra várok, hogy történjen valami. Valami ami kizökkent. Nem szabadna ilyeneket kívánnom. Inkább el kéne fogadnom a helyzetet, és hálát adni érte, hogy végre a helyemen vagyok. Úgy érzem, hogy a barátságaim egyre erősebbek. Persze van még mit csiszolni rajtuk, és van akit kicsit elengedtem, de tegnap megint beszéltünk. Van új barátságom, ami jónak ígérkezik, csak egy valamitől félek: egyszer megunjuk egymást, és akkor vége. Nekem nagyon fájna. Nekem is tennem kell azért, hogy ez ne történjen meg.
Holnap már suli. Aztán este hegedű. Aztán pénteken suli, délutántól pedig Bogival leszek, és jól fogom magamat érezni. Tudom.<3
Félek attól, hogy rosszul lépek, és mindent elrontok.
*
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése