Péntek 13

~A technika ma nem volt túl kegyes hozzám. Nem működött a blogspot, úgy hogy jegyzettömben mentettem el a mai postot. És íme.~


Sosem gondoltam volna, hogy egyszer is valamivel különlegesebb lesz ez a nap mint a többi. Péntek 13. A szerencsétlenség napja. Húú. Nem hiszek ilyenekben. A mai nap viszont tényleg más volt. Rossz is, jó is. Különleges. Igazából mát tegnap éjjel elkezdődött. Egy telefonhívás. Volt min gondolkodnom. Ma is, holnap is, és még ki tudja meddig fogok ezen rágódni. Először nem tudtam felfogni. Számítottam rá. Aztán ma reggel mikor bementem már teljesen máshogy éreztem. Talán Bogi reakciója miatt. Talán csak magam miatt, mert nem vagyok tisztában az érzelmeimmel. Nem tudom mit akarok, nem tudok dönteni. Úgy érzem mintha túl fáradt lennék egy kapcsolathoz. Még gondolkodom.
Szóval azt hittem, hogy ez egy pocsék nap lesz, mert megint magambafordulva ülök majd, és bámulom a padomat kitartóan. Ekkor jött Zsozsi, és a töréntete. Nevettem, még is csalódtam valakiben. Szép lassan rájöttünk, hogy eddig mi mindent gyanítottunk, és most be is iagazolódott. Illetve feltételezzük. Még mindig nem tudom elhinni. Sajnálom nagyon, mert ez olyan, mintha egy másik embert kedveltem volna. Mintha mindig is csak játszott volna velünk. Az iskola hátralevő részében erről beszélgettünk. És még mindig csak nevettünk. Nem tudtunk mást tenni.
Aztán hazafele mindenki mosolygott. Olyan jól esett. Nem nekem szóltak, de jó volt látni. Szirbi pedig ma hazakísért. Ez is olyan jól esett. A nap végére már tényleg felszabadultam.
Lényegében két emberről tudtam meg dolgokat. Ez egyikről kiderült a sejtésem, a másikról meg az, hogy talán eddig nem is ismertem túl jól. Az egyik fáj, míg a másik miatt boldog vagyok, még is ideges.
Még csak a nap felénél járunk. Még bármi lehet. Ez a nap sok mindent megváltoztatott. Engem is egy kicsit.

*


P.S.: Két dologra vágyom most. 1. kiülni egy rétre, és olvasni. 2. kiülni egy rétre vele.