Változatok

Mintha a tavasz beköszöntével az események körülöttem felgyorsultak volna. Úgy jöttek új dolgok az életembe, hogy szinte észre sem vettem. Új emberek, élmények. Egyetlen mondat, és kialakult köztem és közte egy barátság, és észbe sem kaptam, de már találkoztunk is. Nagyon jól éreztem magam szombaton, Mesivel, Baluval és Pistivel. :) Igaz, még sok az üresjárat, amikor semmit nem tudunk mondani egymásnak, de ezt leszámítva sokat nevettem. És nem utolsó sorban a film is nagyon jó volt. A lány és a farkas.
És ma is kialakult valami új, amin meglepődtem. Majd csütörtökön kiderül, hogy tényleg betartjuk-e az ígéretünket, és kedvesek leszünk egymáshoz. Várom már. :D
Idősebb lettem, és a felelősség is több. Többet követelnek, mert azt hiszik, hogy mivel egy évvel több ideje élek, azért már nagyobb a teljesítő képességem is. Ez nem igaz. Matek vizsga. Szóbeli. Szörnyűség. És ma tanulok...próbálok. Nagyon izgulok, és komolyan is veszem. Nem értem minek van ez. Nem értem, hogy mért szivatnak ilyenekkel. Oké, a középiskola azért van, hogy felkészítsen az érettségire. Ez szép és jó, de első évben pont egy matekvizsgával indítani... Amikor még általánosba jártam, akkor irigykedtem, hogy a gimnazistáknak van érettségi szünetük. Három nap, nem sok, de akkor is szünet. Idén olyan boldog voltam, hogy végre nekem is  lesz. Erre mivan: vizsga. Köszönöm kedves iskola, szeretlek!
Az idő repül, egyre gyorsabban. Minden év hamarabb telik el, mint a többi. Amikor alsós voltam, akkor egy örökké valóságnak tűnt egy tanév. Aztán felsőben egyre rövidültek. Nyolcadikban ezt annak tudtam be, hogy biztos mert ballagunk, és izgatottak vagyunk. De most még gyorsabb, mint tavaly, és egyre jobban érzem, hogy nem szabad mellébeszélnem,  nem szabad hagynom elsuhanni egy napot sem, minden alkalmat meg kell ragadni arra, hogy éljek. Hogy érezzek. A legszívesebben most is sírnék, majd nevetnék a földön fetrengve. Lehet bolond vagyok. Lehet csak nem akarok tudni magamról. Lehet el akarom űzni a gondjaimat, és újra gyerek lenni. Kínoz a tudat, hogy épp most szakadok szét. Egyik felem komoly lenne, és kötelesség tudó, felnőtt. A másik visszaszaladna a gyermekségbe, és mint egy dacos kislány kapaszkodna abba. Még nem nőttem fel. Gyerek vagyok, nézzétek el nekem.

*