Mesi vonattal jött fel Balatonról, és még mielőtt a metróhoz mentem volna beugrottam a sulimba, hogy leadjam az igazolást. Miközben ültem a 46-oson, és zenét hallgattam, rájöttem, hogy én biztos fogok sírni a ballagásomon. Egy év alatt eléggé megszerettem ezt a közeget, hogy fájna elmenni. Mondjuk az általános iskolámat is szerettem, még sem sírtam a ballagáson, pedig 8 évet voltunk együtt.
Mint kiderült 27-én kell leadni a bizonyítványt. Ezt közölte velem: Csete, Rubint, és Inotai. A legjobbak.:'D De benn volt Mikecz, így odaadtam neki.
Ezután mentem tovább Örsre. Hamarabb odaértem, és Mesi fel is hívott, hogy késni fog a vonata. Addig bementem az Árkádba, és ajándékok után kutattam.
Végülis vettünk mindkettőjüknek egy-egy csokit, és írtunk hozzá sok baromságot.:D Szerintem minden tőlünk telhetőt megtettünk.
Elindultunk a Még-mindig-nem-tudom-megjegyezni-milyen-nevű iskolába. Ott épp csak futólag láttuk őket, és odaadtuk az ajándékokat. Nagyon hosszú volt, mert évzárót is tartottak utána. Végül nem vártuk meg őket amíg kijönnek, hanem mentünk rögtön haza, illetve a vonatállomásra. Közben persze szét röhögtük magunkat, hogy mekkora formák vagyunk, hogy nem sejtettek semmit sem.
Kezd minden visszamenni a régi kerékvágásba, azt hiszem. Vagy egy teljesen úgy verzió kezd kibontakozni.
Meglátjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése