Boldogság faktor

Nagyon jó volt a tegnapi mozi, és utána is. Persze ezt vártam.:D Még mikor be sem mentünk a moziba szétröhögtük magunkat. Fél kg fornetti..."Én nem tudtam hogy ennyi lesz!"  A film is nagyon jó volt. Még egyszer meg akarom nézni mindenképp.

Először nagyon rosszul esett, hogy nem jött el, bár gondoltam hogy csak viccel, amikor azt mondta hogy találkozunk. Azért még írtam neki egy sms-t, hogy ha arrafelé jár, akkor fussunk össze. Végig arra gondoltam, hogy nem fog jönni úgysem, és még csak nem is válaszolt. Azért reménykedtem, mert ugye azt mindig szabad. De nem jött. Ekkor vált világossá, hogy már teljesen leszar engem. Nem érdeklem. Sehogyan sem. Aztán jött Bogi, és el is felejtettem az egészet, bár még mindig megbántva éreztem magam miatta. Eltelt a nap, hazajöttem. Aztán estefele jött egy sms-em. Azt hittem, hogy Mesitől, mert vele beszélgettem előtte. De nem. Látom hogy tőle jött. Nem járt Örs felé, azért nem jött, és nem volt pénz a mobilján, hogy írjon. Először nem írtam vissza. Nemtudom mért, csak nem éreztem úgy, hogy megérdemli. Talán ő is várja a válaszomat, és amikor nem kapja meg, egy kicsit csalódott. Bár nem hinném, hogy ennyire fontos vagyok. Végülis írtam neki egy sms-t, hogy semmi baj. Vajon amikor elolvasta kicsit megnyugodott? Egyáltalán érdekelte, hogy valamilyen szinten cserben hagyott? Biztosan, mert akkor nem írt volna nekem. Megnyugodtam, azt hiszem. Holnap látni fogom. Kiváncsi vagyok, hogy mit fog szólni, hogy elmegyünk a ballagására. Nem hívott meg, de mi meglepetésként elmegyünk. Vajon fog örülni? Meglátjuk holnap.

Kéne ma is csinálnom valamit, de azt hiszem most csak a takarítás maradt nekem.:(

Holnap az új ruhámban fogok menni.:)