Döntés

Mért vagyok határozatlan? Mért nem mondom csak meg egyszerűen neki, amit érzek? Csak. Mert félek, hogy mi következne. Bármi is történne utána, és tartok tőle. Mért nem jó így nekem? Mért akarok kizökkenni a jóból? Mert úgy érzem, hogy ez a helyzet ingadozó, néha jobb, néha rosszabb. Be akarom magam biztosítani.
De mégsem tudom mit akarok. Ilyenkor mért nem jön egy álom, egy jel? Mért hagyják, hogy én döntsek? Ma álmodtam valamit vele. Elmondtam neki egy dolgot rólam. Általában nem szoktam titkolni, csak nem hangoztatom. Előbb utóbb úgy is kiderül. De azthiszem neki félek elmondani. Nem azért, mert hogy ellökne emiatt. Tartom annyira érettnek, és emberinek, hogy megértse. Vagy talán mégsem bízom benne. Félek, hogy ha elmondom utána már mindig ez jutna eszébe rólam. Egyszer úgy is elmondom. Ha itt lesz az ideje.
Addig pedig várok. Egy segítő szóra, egy megérzésre. Még mindig csak várok...

Amikor beszélünk mindig úgy érzem, hogy valamennyire kerüljük a komolyabb témát. Úgy érzem, hogy körözünk körülötte, de egyikünk sem meri felhozni. Lassan ennek is változnia kell.

Soha nem akartam hogy ez legyen. Hogy én vágyjak rád. De megtörtént. És elegem van, hogy minden rólad szól.:)