Szaporodnak a macskák

Tavasz van, bimbózik a fákon a rügy, a földben a virág, az életben a szerelem. Akármerre megyek mindenhol azt látom, hogy egymás szájába másznak az emberek. Megőrülök. És a legrosszabb, hogy némelyik undorítóan csinálja. És az is elég meredek, hogy megyek át a kb 10x10 méteres téren, és direkt kerülök, hogy ne kelljen látnom egy gerlepárt, mire összefutok egy másikkal. Nagyszerű. Csak legalább ne olyan feltűnően csinálják. Oké a szerelem szép dolog, de engem nem érdekel, hogy milyen technikákat használjak ennek kiteljesítésére. A furcsa, hogy eddig nem vettem észre. Tegnap sem. De ma mintha összebeszéltek volna, hogy végig ahol én járok egymás hegyén-hátán nyáladzó fiúk és lányok vannak. Köszönöm, de holnap már nem kell ilyen figyelmesnek lenni.:)
Két ember. Két vélemény. Két akarat. Mégis tudnak kapcsolódni. Talán eddigi legnagyobb kihívásom a barátság terén Bogi. Nem rossz értelemben, de még nem volt olyan barátnőm aki ennyire különbözött volna tőlem, de ugyanennyire vagyunk egyek is. Talán néha nem értünk egyet, mégsem veszekszünk. Talán néha nem tetszik valami a másikban mégis elnézzük neki, mert ő így jó, és így szeretem. Talán bizonyos dolgokban sosem találjuk meg a közös hangot, de eddig mindig is sikerült. Ha más lennél már nem lennél Bogi. Ne változz meg.<3

Boginak.