Barátok...

...akik szebbé teszik azt a börtönt, ahol hétköznapjaim nagy részét élem.
Kicsit visszatértem a kezdetekhez, és megint nagyon szeretem Zsozsit. Volt egy kis kimaradás, amikor sokat volt beteg, és most hogy visszajött érzem, hogy mennyire hiányzott. Szeretlek Zsozsi.♥
Bogi. Egyre jobban szeretem. Bízom benne, és remélem ő is bennem. Mindennap megnevettet. Amikor pedig komolyan beszélgetünk, akkor érzem, hogy mennyire okos, és jó gondolatai vannak az életről. Szeretlek Bogi.♥
Nagyon nagyon sok mindenkit szeretek az osztályból. Nem mi vagyunk a legjobb osztály, se tanulásban, se közösségben, de külön-külön mindenki értékes számomra. Kiváncsi vagyok mi lesz velünk nyáron. Egy éve ismerjük egymást. Emlékszem, nem is volt olyan rég, hogy az iskola focipályáján álltunk, gyülekeztünk a gólyatáborra, és tetőtől-talpig végigmértem az embereket. Mindenki ismeretlen volt, csak Zsozsi nem. Senkiben sem láttam még semmit. Nem ítéltem előre. Aztán gólyatáborban egészen összerázódtunk. Voltak, akiket megszerettem, és mások, akiket azért nem bírtam, mert még nem ismertem. Aztán vége volt annak az egy hétnek, és nem sokkal utána mentünk először a közös termünkbe. Lassan megismertük egymást. Változott a véleményem sok emberről, és másik társaságba kerültem. Aztán kicsit vissza. Nagyjából mindenkivel jóban vagyok. Nincsenek olyanok, akiket utálok. Annyira gyorsan eltelt ez az egy év. Még három. Ha belegondolok nem is olyan sok. Tejóég!


*